Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

II. Első következtetések és kérdések

Ii. sißö KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KÉRDÉSEK Ismét hangsúlyozni szeretnénk, hogy as előző fejezet csoportosítása tulajdonképpen önkényes. Nem Is igen volt más célja, minthogy első betekintést engedjen egy viszonylag ismeretlen területre, egy olyan hatalmas kiterjedésű erdőbe, amelyben különleges növények szinte mérhetetlen gazdagsága lepi meg a belépőt. És éppen ezért érdemes megfogalmazni azokat az első benyomásokat, amelyek az anyag ilyen elsődleges szemléletéből fakadnak, levonni azokat az első következtetéseket, amelyek az elvégzendő munkára - a megteendő utra-, hasznosak lehetnek és feltenni azokat a kérdéseket, amelyek az eddigiekből is önkéntelenül felvetődnek. Az első ilyen ellenállhatatlan benyomás a gazdagság érzése. Hiszen ez az első nekifutás is már mintegy 200 szlnjátéktlpussal ismertetett meg bennünket, mely legfeljebb egyharmada a vizsgálódás anyagát képező szinjátéktipusoknak. Lehetetlen arra nem gondolni, hogy az eddigi elméleti fejtegetések túlnyomó részét az antik latinságtól kezdve a humanizmuson keresztül az ujklasszlcizmusig és az ezeken alapuló mindenkori akadémizmusig Arisztotelész egyébként nélkülözhetetlen Poétikájának az a - talán véletlen -, hiányossága befolyásolta, melynek következtében a tragédiáról bő, a vígjátékról kevesebb, a szatír játékról alig valami tudósítás maradt fenn. így történhetett meg, hogy Horatius Ars PoetIca-jában, Aelius Donatus században Írott, sokat hivatkozott müvében.^ Dantenak élete vége felé keletkezett XI. Epistolájában, 1318-ban, Bernardino - 39 -