Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

II. A szocialista realizmus útján - Antirealista színpadi irányzatok /1952/

•'a templomokat színházakká és a színházakat templomokká", vagy az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Porradalom után az antirealista "proletkult" irány vezető egyénisége, a machista Bogdanov, akinek téves művészeti nézeteit is szétzúzta Lenin 1920-ban./ Az antirealista izmusok esztétikusai többizben nyiltan is hivatkoznak Machra és Avenariusra. -1. Parszadanov tanulmányát, Iszkusztvo 1949, 3«sz./ Melyek az antirealista, formalista szinpadi izmusok alapelvei? a/ A világ nem megismerhető, tehát a szinjáték nem tükrözheti az objektiv valóságot. b/ A világról való "tapasztalat teljesen szubjektív s csak erről a "tapasztalatról" lehet biztos tudomásunk, Igy a valóság formái nem lehetnek mértékadók, a szinjáték elemeinek /cselekmény, játék, mozgás, diszlet, stb./ nem kell hasonlitaniok a valósághoz. c/ A szinjáték csak művészet s mint ilyen csupán az ember belső világának /érzés, gondolat, képzelet, stb./ kifejezője és serami egyéb. d/ Az ember belső világa érzékelhető formákban"objaktiválódik" /szin, hang, mozdulat, stb./, a színjátékban tehát a forma egyenlő a tartalommal. A szinjáték nem más,mint "ideoplasztikus" formák szervezett összessége. e/ A művészet, a szinjáték az igazi valóság. Ezek a szubjektív idealista sületlenségek különböző módon jelentkeztek a szinpadi izmusokban, amelyek közül egyik-másik a "neoreatista" cimkót sem átallotta álcázásul felragasztani. /Pl. Tajrov./ Az antirealista szinpadi izmusok túlnyomórészt szintén nem a hivatásos üzletszinházak területéről indultak,mig azonban a naturalizmus a kispolgári műkedvelők köréből lépett fel, addig az összefoglaló néven "stilizáló"-nak nevezett szinjátékmozgalom főként a fiatal művészek alapitotta kabarókból tört be a színházakba. /Pl. Reinhardt is./Ez a