Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - A színművészet átértékelése /1936/
utolsó szakaszában is lényegesen különbözik a szinpadi színészétől és az anyaghoz való viszony szempontjából közelebb áll a többi művészetek alkotóinak magatartásához. 3. Az átértékelés gyakorlati következményei A szinpadi és a filmszínész munkafolyamatának összehasonlítását csak példaképpen ragadtuk ki a gépmüvészetekkel kapcsolatos szinészi kérdések csoportjóból,azzal a célzattal, hogy a színművészet átértékelésének szükségességére rámutassunk. A szinész uj munkaterületein még számos szinészi és szinházi vonatkozású probléma vár elméleti tisztázásra. Igy pl.: a gramofon-, rádió- és filmszinész felelősségérzetének fokozódása azáltal, hogy alkotása egyrészről megmarad,másrészről megnövekedett számú közönséghez jut el. A gramofon, a rádió és a televízió individualizálódott közönségének hatáskövetelményei a szinészi játék szempontjából. A szinész viszonya a géphez és az idegen anyaghoz. A szinész önhangsulyozási törekvésének csökkenése azáltal, hogy a filmen a többi, esetleg a valóságban élettelen képelemek a színésszel egyenrangú játéktényezők. A gépek utján közvetített színművészet társadalmi jelentősége,A szinészet uj kifejezési lehetőségeinek esztétikai értékrendszere stb. Mindezeknek a kérdéseknek tisztázása, de elsősorban a szinészi munkafolyamat alakulásának rendszeres és beható vizsgálata nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat szempontjából is igen kívánatos és sürgős. A szinészi pályára tóduló ifjúságnak a mainál célszerűbb szelektálásét csak a szinészi képességvizsgálat mielőbbi alkalmazásával érhetjük el. A szinészi képességvizsgálat módszereit pedig a szinészi munkafolyamat teljesszempontu elemzése-nélkül nem dolgozhatjuk ki. Szinószoktatésunk rendszere csupán a szinpad követelményeinek szemmeltartásával készült és a gópmüvészeteket elkülönült ágazatként kezeli. A színművészet elméleti átórtó-