Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színművészet átértékelése /1936/

a szerep megismerésével kezdődik, ezután következik a tanulás és kidolgozás hosszabb korszaka, a próbák időszaka, végül a nyilvános előadás. A szinpadi és a filmszínész munkája között ezen a téren is jelentős eltérés mutatkozik. A szinpadi szinész a próbák hosszú időszaka alatt lassan, fokról-fokra dolgozhatja ki szerepét, az előadásszerü, jelmezes-diszletes próbák és az előadás közben megszakítás nélkül, folyamatosan élheti bele magát a szinpadi alak lelkiállapotába. A filmszinész munkájában a próbák időszaka és a szinpadi előadásnak megfelelő felvétel nem választható külön egymástól. Előbb többször elpróbálnak egy jelenetet, utána nyomban fényképezik, szintén többizben és a legsikerültebb felvételt illesztik a vetitésre szánt filmbe. A szinpadi szinész munkájában a szerep belső kidolgozása ós játékkal való megvalósítása hosszabb idő alatt, egyszerre ós egyenletesen történik. A filmszínésznek felvétel előtt nyomban bele kell élnie magát szerepébe, tehát a jellembe és a jelenetekbe való gyors belehelyezkedés éa az azonnali átélés képességére van szüksége, még abban az esetben is,ha szerepét a próbák kezdetéig belsejében teljesen kidolgozta. A jeleneteket nem fényképezik a cselekmény természetes időrendjében. Legtöbbször az azonos színhelyen játszódó, gyakran időrendben egymástól távoleső jeleneteket fényképezik egymásután, hóna fordított sorrendben is. Megesik, hogy a filmszínésznek előbb kell megjátszania a gyilkosság utáni lelkiállapotot és csak azután a gyilkosságot. Szerepét nem építheti fel fokról-fokra és nem élheti át folyamatosan a megjátszandó alak egymásrakövetkező lelkiállapotait, mint a azinpadi szinész. A film területén működő színésznek tehát a megszokottól eltérő munkamódszereket kell alkalmaznia és olyan képességeket kell kifejlesztenie magában, amelyeket a színpadon csak kisebb mértékben vagy egyáltalában nem vett igénybe. | Példaképpen érdemes közelebbről megvizsgálnunk a színművészet egyik alapproblémáját: a szinész mindennapos küz-