Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

tapasztalataikat melyen átélik, még akkor is, ha kevésbé jó megfigyelők. Alaposabb vizsgálataink kideritették, hogy az átólőképesség eltérései nemcsupán a személyiség speciá­lis képességeinek fejlettségi fokára vezethetők vissza, ha­nem nagymértékben a világgal szemben való állásfoglalás, az emberi magatartás különbözőségére is. Az előbbi tipus való­ban szemben áll a világgal, az utóbbi együtt érez vele. Mi az azonosulás? A világ velünk rokon vonásainak felfedezése és megragadása. Átélni csak az tud,aki átélése tárgyát meg­érti és szereti.A növendéknek meg kell találnia magában az embertársaival és a világgal való közösség érzését.A szinészi képességek fejlesztése tehát szorosan összefügg az erkölcsi neveléssel. A szinészképzés történeti fejlődése folyamán az általános játókminták oktatásától elérkeztünk a mélyebben fekvő lelki rétegek kiműveléséig: az emberi magatartás ala­kításáig. A korszerű szinésznevelő nemcsak a színészi ké­pességeket fejleszti, hanem öntudatos és erkölcsös, az em­beri szolidaritást mélyen érző szinészegyéniségeket nevel, akik hisznek a művészet társadalomfejlesztő hivatásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom