Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi képzelet fejlesztése /1936/

Az itt közölt alapelveket a lélektan és a neveléstan legújabb eredményeinek alkalmazásával több esztendős rendezői és szinésznevelői gyakorlatomból szűrtem le. Az első kísérleteket ezen a téren 1926-ban Párizsban kezdtem el. Módszeremet a csoport-tanitásra először 1931-ben alkalmaztam a Szentpál-iskolában. Az 1935-36-os tanévben az Országos Szinészegyesület Szinészképző Iskolájában az első évfolyamon a szinpadi játékgyakorlatot a szinésznevelés részleteiben is kidolgozott és rendszerbe foglalt uj módszerével tanítottam. A játókgyakorlatok rendszerének megalkotásában a következő szempontok vezettek: a/A nevelés céljának, a szinészi feladatok természetének meghatározása, b/ A nevelés anyagának, a szinészi feladatok megoldásához szükséges képességeknek megismerése, c/ A nevelés módjának és eszközeinek vizsgálata; célszerű és anyagszerű nevelési eljárások, feladatok és gyakorlatok kiválasztása, alkotása és alkalmazása. A szinészi feladatok és a megoldásukhoz szükséges képességek megismerése céljából részeire bontottam a szinészi munkafolyamatot. Lélektani és esztétikai szempontokból elemeztem a szinészi alkotást a/ a szerepmegismerés

, b/ a ki dolgozás

, c/ az előadás folyamatszakaszaiban, valamint a szinészi alkattipusok összetételét a munkafolyamat megindu lása előtt

. Ilyenmódon tisztázódtak előttem a szinészi alkotás formai követelményei és a szinészi képességek elemei és összefüggései. A képző gyakorlatokat részben magam alkottam, részben pedig a korszerű nevelés más területein bevált eljárásokat alakítottam át a szinésznevelés sajátoa céljának megfelelően. Alábbiakban rendszeremnek a színészi képzelet fejlesztésére vonatkozó részét ismertetem.A szinészi képzelet fejlesztését célzó gyakorlatokat kiegészítik rendszerem egyéb