Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A színészi magatartás társadalmi típusai /1936/

Á munkásszínjátszás az öncélú mükedvelés kezdetleges formájából fejlődött a társadalomalakltó munkásszinjáték mai tipusáig. Nálunk Magyarországon az ujtipusu társadalomalakító munkásszínjátékot csupán hosszabb-rövidebb ideig együttműködő alkalmi szinjátszók müvelik, akik nagyobbrészt a munkásság képzettebb, öntudatoaabb rétegéből kerülnek ki. Többé-kevésbé kispolgári beállítottságú munkás csak elvétve keveredik közéjük,de a közöa célra irányított együttes munka a kispolgári jellemvonásokat ezekben is fokozatosan halványítja. A proletariátus világnézeti állásfogalalását kifejező munkás-színjátszásban uj magyar szinésztipus van kialakulóban. Az alábbiakban csupán ennek az ujtipusu munkásjátszónak magatartását vizsgáljuk. A munkásszinjátszó a színészetet nem tekinti foglalkozási ágnak,pénzszerzési lehetőségnek, de nem hajlandó öncélú mükedvelősködésre sem. Számára a színjátszás a társadalmi tevékenység egyik formája. A munkásosztály többi ttagjától, a munkásközösségtől, eggyel több irányú aktiv érdeklődése és fokozottabb cselekvőképessége különbözteti meg. Nem az egyéni érdek vezérli, hanem a közösségi cél.Magatartásának alaptulajdonsága a szolidaritásérzés. Saját sikerénél előbbrevaló az együttes teljesítménye. Az egyéni versengés a munkasszinját szók közt nem szokásos, a szinjátszó csoportok vetélkedése gyakoribb. De ez a vetélkedés is megszűnik olyankor, ha a különböző szinjátszó csoportoknak az egész munkásosztályt-szolgáló egységes megmozdulásban közös tevékenységgel kell résztvenniök, pl. nagyobbszabásu tömegünnepségeken. A közös munkára való beállítottság minden téren érvényesül. Az egyik budapesti munkás színjátszó csoport most szilveszterkor "Abesszin revüt" mutatott be. A díszleteket és kellékeket a szinészek maguk készítették és a műszaki teendőket is felváltva végezték az előadás alatt. A szinrekerülő darabot rendezőjük elgondolása és játékterve alapján a próbák folyamán együttes munkával alkották meg, a végleges szöveget közvetlenül az előadás előtt gépelték le.