Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

viszont átalakultak az uralmon lévő rétegek politikájának nyilt vagy burkolt propagálóivá. Ezekből a színházakból az osztálytudatos munkásság világnézeti okokból maradt el, a munkásosztály kevésbé öntudatos része pedig egyre rosszabbodó gazdasági helyzete következtében szüntette be a szinházak látogatását. A többi nyugati államok hivatásos színházainak helyzete a németországihoz hasonlóan alakult, természetesen más arányokban, az egyes államok viszonyainak megfelelően. A gazdasági, társadalmi és politikai világválság maga után vonta a szinház mindjobban elmélyülő válságát is. A polgári szinházak működése elé egyre nagyobb nehézségek tornyosultak. A munkásosztály politikai színjátszása egyes helyeken teljesen megszűnt. Ez azonban korántsem jelentette a munkásosztály jelentőségének és átalakító hatásának megszűnését a színházművészet további fejlődésében. 5. A munkásszinjátszás, mint világmozgalom A XX. század harmincas évei az uralmon lévő rétegek politikájának egyre erősbödő jobbra tolódását mutatják. Ezzel szemben az egyre nehezebb körülmények közt fejlődő munkásszinjátszás rendkivüli mértékű elterjedésének és fellendülésének jelenségeit tapasztalhatjuk.Ha megfordítjuk eddig alkalmazott módszerünket, akkor a politikai munkasszinjátszásnak ebből a nagyarányú megerősödéséből a munkásosztály magatartásának fokozódó aktivitására kell következtetnünk. A munkásosztály politikai törekvéseit szolgáló, de pártkereteken kivül működő hivatásos színtársulatok működése a legtöbb helyen lehetetlenné vált.A munkásmükedvelők művészi fejlődése megakadt vagy lassan mozgott előre elsősorban a szakemberek hiánya miatt. Viszont a hivatásos politikai szinházak uj drámaírókat, rendezőket, színészeket, színpadtervezőket, muzsikusokat termeltek ki és uj közönségrétege-