Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/
legalkalmasabb és legnépszerűbb eszköznek bizonyult. Az ujonnan szervezett mükedvelőszinpadok mellett szinházvonatok /az egyik pl. Saljapin vezetése alatt/ közölték a szinpadi szemléltetés eszközeivel az aktuális eseményeket a túlnyomórészt analfabéta néppel. Szórakoztattak és egyúttal az uj eszméket terjesztették. Ezekben a kimondottan praktikus célú előadásokban a színjáték legősibb és egyben legkollektivebb elemeiből épültek uj formák.A politikai munkásszínjátszás már nem másolta az életet,hanem anyagát a mindennapi élet aktuális problémáiból meritette és az események belső törvényszerűségét tárta fel.A műsor összeállításában döntő szerephez jutott az Improvizáció , hiszen néha egy-i:ét óra alatt kellett az aktuális eseményeket a színjáték szemléletes formájában feldolgozni. Már a kezdeti korszakban kialakultak a propaganda-előadások legnépszerűbb műfajai: a napi történéseket világnézeti szempontból ismertető élő újság ás a színjáték széthullt elemeit uj egységbe foglaló szatiri kus politikai revü . Ugyanilyen kedvelt és elterjedt műfaj volt a törvényszéki tárgyalás, amelyben világnézetek harcát a törvényszéki tárgyalás drámai formájában könnyen érthető jelképek, ismert események és személyek felhasználásával érzékeltették. Az egyéni sorsok ábrázolása helyébe a közösség, a társadalom problémáinak megvitatása lépett. A polgári színházművészet kifejezési eszközeinek helyét a valóságos élet drámai elemei, a szónok, az artista, az improvizátor mesterségének ősi megnyilatkozásai foglalták el. A valóségutánzó, részleteket ábrázoló, pszichologizáló színjátszást a belső törvényszerűségeket minél szemléletesebb formában érzékeltető szinpadmüvészet váltotta fel. A kezdetlegee próbálkozásokból Meyerhold . Eizenatejn és Poregger atb. vezetésével ós hivatásos színészek segítségével hamarosan kifejlődött az uj szinjátóktipus, amelynek müvéazi formája teljes egészében a proletariátus eszmevilágából ós életszemléletéből nőtt ki. A politikai munkás színjáték a passzív, öncélú művészet legélesebb ellentéte, az
