Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)
II. A szocialista realizmus útján - Valóság a színpadon /1960/
VALÓSÁG A SZÍNPADOK Közismert ée általánosan elfogadott az a megállapítás, hogy a színházművészet alapja a dráma.Igaz ugyan, hogy ha a színdarabok kiválasztása, a műsor összeállítása jó, ez önmagában még nem biztosítja a jó színházat. Dejó műsor nólkül nincs jó sz inhá z. A szinpadi alkotás ugyanis nem csak a dráma, de nem ia caak az előadás, hanem dráma ós szinpadi megvalósítás együtt: a szinjátók-egósz. Ugyanazt a színdarabot különböző formákban,más ős más minőséggel lehet megvalósítani a színpadon. Shakespeare Szentivánéji álmát egészen más szinpadi megvalósításban láthatta az Erzsébet királynő korabeli közönség a shakespeare-i színpadon, megint másféle megvalósításban szemlélhette a XX.század első felében a berlini közönség Reinhardt hórom egymástól lényegesen különböző rendezésében és ugyancaak más megvalósulásban szemlélheti napjaink közönsége a magyar Nemzeti Szinházban. Ugyanazt a drámát, más és más megvalósulásban. A azindarab felfogása, értékelése, szinpadi megvalósítása változhat, eltérhet egymástól, de mindegyik megvalósulásban kell valami közösnek lennie, hiszen a dráma ugyanaz. Ugyanahhoz a drámához más és más oldalról közeledik a színigazgató,a rendező,a azinész, a tervező és a közönség. A színigazgató, amikor a műsorra tűzendő darabot kiválasztja, számbaveszi színháza adottságait, társulata összetételét, közönsége sajátoa igényét, a már játszott és a később műsorra tűzendő színdarabok jellegét /hogy elkerülje az egyhangúságot/, a színdarab időszerűségét és még sok egyéb követelményt. A rendező a szinpadi megvalósítás minél eaz-
