Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

gény néposztályok életét ábrázolták. A munkásság a Volksbühnében is megmaradt fogyasztanak és témának

.ebből a szempontból tehát a mozgalom nem hozott ujat, csak átvette és továbbfejlesztette a más irányba fordult kispolgári szinházak szerepét. A munkásmüvelődós szempontjából a VolksbÜhneegyesületek jelentősége egyedülálló. A hatóságok, a cenzúra állandó kellemetlenkedéseivel küzdve, egyre nagyobb tömegeket hódítottak meg a színházművészet számára és egyben növelték a munkásközönség ismereteit. Az a tudat, hogy a színházat saját maga tartja fenn s hogy az ő akaratától függ, nagy mértékben fokozta a munkásközönség szolidaritásérzését ós osztólyöntudatát. A Volksbühne-mozgalom nem teremtette meg a munkásosztály sajátos színjátszását, de a munkásmüvelődés egyik legkiválóbb eszköze, kezdeti korszakában a szolidaritásérzés ós az osztályöntudat fokozója és a tőkésvállalkozó nélküli szinház első jelentkezési formája volt korunkban. 4. A politikai szinház A XX. században meggyorsul a történelem ritmusa . A technikai találmányok szaporodása,a közlekedési és érintkezési eszközök tökéletesedése nemcsak a gazdaság területén, hanem a szellemi életben is változásokat idézett elő, de ezek a változások a különböző társadalmi rétegek szemléletében egymástól eltérő formákban jelentkeztek.Az ipar rendkívül mértékű fejlődésével, /pl. Németországban a vas- és acéltermelés 1895-től 1913-ig 25,2 %-kal növekedett/a nagyüzemek megduzzadásával megtöbbszöröződött a munkásosztály /Németországban 1907-ig 25 év alatt négyszeresére emelkedett az ipari munkások száma/. Ezzel együtt fokozódott önerejének tudata is. Az 1900-1903-aa gazdaeági krissia után a kialakult monopol-kapitalizmus korszaka következett. A kartellek, szindikátusok, trösztök a gazdasági élet döntő té-