Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - Színház és munkásosztály /1934/

lását, a művészi eszközökkel való gyönyörködtetést, egyszóval a semleges,öncélú szinpadi művészet megvalósítását tűzték ki célul. /Maeterlinck, D'Annunzio, stb., Stilbühnék./ Ezekhez a színházakhoz a munkásosztálynak semmi kapcsolata sem volt. A munkásosztály nem szerepelt mint téma a stilizáló színpadokon és nem látogatta mint közönség sem a valóságtól eltávolodott szinházak nézőtereit. Ugyanekkor azonban a párisi nagy szabócégek felvirágozáaával, 1890-től a divatrevükből kifejlődtek a revüszinházak, amelyek a fény, a pompa és a mezítelenség halmozásával fokozottabban vonzották magukhoz a szegény néposztályok tömegeit is. A szinház formáinak változásai a XIX. század második felében pontosan követték a polgárság világszemléletének alakulásait. E korszak polgári szinháztipusának fŐjellemvonáeai a következők: a szinház magánvállalkozás és igy elsősorban üzleti célok szolgálatában áll. Közvetlenül nem politizál, hanem arra törekszik, hogy aemlegeaen ábrázoljon vagy csupán szórakoztasson. A színészet külön foglalkozási ág: a azinjátszók vagy fizetett, hivatásos színészek vagy előbb-utóbb azzá válnak. A közönség teljesen passziv és nem vesz részt a színjátékban. Az illuziókövetelmények fokozottan érvényesülnek. Egyrészt szinte kinos pontossággal másolják a valóság külsőségeit ós gyakran lényegtelen részleteit,másrészt a művészi,

dekorativ éa látványoa elemek hangsúlyozásával hamis illúziókba ringatják a nézőt. A művészi és technikai tökéletességnek a mondanivalónál nagyobb fontosságot tulajdonítanak. A drámák középpontjában az egyén és az egyéni problémák állanak, még akkor is, ha a család vagy valamely táraadalmi réteg, csoport sorsát ábrázolják. A műfajok különválnak, a szinházak dráma-, opera-,operett-, kabaré- és revüszinpadokká specializálódnak stb., atb. Mindent összevetve ez a polgári azJLnháztipus vagy a múltba nyul vissza vagy megállapodik a jelennél, a meglévő állapotok fenntartását szolgálja, legtöbbször a felejtés ós az indulatlevezető szórakoztatás eszköze, legjobb esetben a