Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A szinjáték világa /1940/

nak, funkciójuk megváltozik,elvesztik eredeti értelmüket és jelentőségüket. A festett vagy készített álarc, a jelmez, a kellék, a cselekmény megvalósításában felhasznált tárgyak tehát elsősorban kifejező eszközök,de szolgálhatják az azonosulás felidézését, megkönnyítését is,A sámándob idegzsongitó és egyben izgató tam-tamja a színjátszói ihletet a révületig fokozza. A rész az egész helyett állhat: a démonálarc vagy az arcra-testre festett színes ábra azonos a szellemmel, a felöltött medvebőr az állattal, az álarc,az ábra, a jelmez ugyanekkor viselőjével is, a szinjátszó tehát azonos a szellemmel, az állattal, a felidézett alakkal. Az azonosnak érzett jelenségek helyettesithetik egymás t

! a szellemet helyettesitheti állat, mint pl. bika- vagy lószereplő az állatszinjátokban, az embert tárgy,

pl. a báb- vagy árnyjátókban. Ezzel a helyettesítő,közvetett színjátszással azonban már csak egy magasabb egységben: a színjáték vilá gában találkozunk. A szinjáték és összetevői A azinjátazás a szinjátszó sajátos tevékenysége

, a színjáték pedig az a térben és időben megvalósuló folyamat

, amelyet a saját testén keresztül megnyilatkozó közvetlen vagy az idegen anyagokat felhasználó közvetett színjátszás egyéb szinjátékalkotó tevékenységekkel együttesen létrehoz. Hogyan viszonylik egymáshoz a színjátszás és a színjáték? A teljes színjátszás vagy ennek valamelyik résztevékenysége nem mindig valósul meg szinjáték formájában. Lehet színjátéktól független vagy un. színjátékszerű jelenségnek is alkotóeleme. A színjátéktól függetlenül jelentkezhetnek a színjátszás résztevékenységei pl.az óletszerepek betöltésében /szerepjátszás, alakváltás/ vagy a taglejtéssel kisért éneklésben /kifejező mozgások/. Ha azonban az elbeszélést az előadó nemcsak kifejező mozgásokkal kiaéri, hanem az el -