Hont Ferenc: Valóság a színpadon (Színházi tanulmányok 4., Budapest, 1960)

I. Az ár ellen - A szinjáték világa /1940/

A szereplő éa szerep egyaégben jelentkező kettősségéből következik, hogy megélevenités köbben az alak órzésfolyamátaival és tevékenységeivel összefonódnak a szinjátszó hivatásérzései és hivatástevékenységei. Ilyen hivatásérzéaek: az emiitett szinjátszó ihlet, a hatnivágyás, a lámpaláz, a megjátszást kisérő örömérzések, stb. A szinjátszó hivatástevékenységei szintén számosak: önmaga és a szerep működéseinek figyelése, irányitása, ellenőrzése, az átéléa szabályozása, a szerep felfogása, megtanulása, begyakorlása és az alkotó tevékenységek: a megjátszás formáinak megalkotása, a szerep ós a történés elképzelése, az alakkal való azonosulás szándékos előidézése, stb. Ahol a azinjátszás megalkotósának éa megválóaulásának összefüggő kettős folyamata két egymást követő időszakaszban történik, ott az elő készítés mozzanataiban a hivatáatevékenységek ós a szereptevékenységek egymást felváltva vagy együtt, de váltakozó erősséggel és jelentőséggel helyezkednek el, előadás közben pedig együtt, már meghatározott viszonylatban jelentkeznek. Igy pl. a színjátszás megvalósulása közben a primitiv és a mai szinjátszó is az alakkal való azonosuláat csak felidézi ós ismétli. De a primitiv ember már előzően is önmagával azonosnak érzi a belső és a külső világ minden jelenségét. A mai színésznek sem kell az azonosultságot megteremtenie a benne élő alakokkal,azemélyisógónek részlet-énjeivel. Csakhogy a mai ember gondolkodásában a belső és a külső világ jelenségei között élesebb a határvonal. Igy ha a valóságban élő vagy költött, de másvalaki által alkotott,képzeletszült személyeket kell megelevenítenie, ezekkel a kívülről kapott alakokkal az előkészítés szakaszában meg kell teremtenie az azonosultságot, hogy személyiségének szerves részeivé váljanak. A valóságos személyt tehát megfigyeli, cselekvéseivel együttmozdulva, működéseit lelkében követi,a megfigyelt alakot önmagában újra felépiti, a költött szerepet értelmével felfogja, a szövegből kibontakozó alakot érzésvilágának és képzeletének elemeiből megformálja:a kívülről kapott