Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

teni, hanem egy harmadikat, a falu kultúrájának rendkívül alapos ismeretát. Tökéletesen kell ismernünk azt a hagyományos kultúrát, amire a város a maga eszközeivel hatni akar, ettől függ ugyanis a müsorpolitika jellege, ez határozza meg, hogy mit vigyen a város falura, illetőleg konkrétabban, hogy egy-egy falu fejlettségi foka milyen színdarabokat igényel. A falusi kultúra azonban igen sokrétű, a régi és az uj egymás mellett élnek. A falusi vezetők néha nincsenek tisztában azzal, hogy mi az, amit meg kell tartani s mi a hátrányos, ami ellen küzdeni kell. Ebből azután visszás helyzetek adódhatnak. Még 1954-ben a Salgótarján környéki községekben tapasztaltam ezt.Amig a Karancsság egyik falujában azon buzgólkodtak, hogy nagy fáradsággal népi együttest hozzanak öszsze, felujitották a régi táncokat, hagyományokát, összekeresték a nemrég levetett viselet egyes darabjait, a szomszédos községben egy tanitó valóságos irtóhadjáratot folytatott a még élő farsangi és más színjátékszerű szokások, hagyományok ellen. Hozzá nem értő kezek könnyen véget vethetnek olyannak is, ami szép, ami maradandó érték s aminek eltűnése pótolhatatlan szegényedést jelent a magyar nemzeti kultúra számára is. Milyen is hát a magyar falu hagyományos kulturája?Hadd időzzünk el kissé e kérdésnél. A város és a falu kultúrájának eltérő voltára hazánkban, de Európa más országaiban is a XVIII. század vége felé figyeltek fel. Ekkor döbben rá az európai értelmiség,; hogy falu és város, mint két külön világ él egymás mellett, másféle társadalmi előírásokkal, más világképpel, hagyományokkal, költészettel. Ennek a felismerésnek eredménye volt többek között a néprajztudománynak mint önálló tudományágnak kialakulása is.