Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Száz akó ujbort, Hej regő rejtem, azt is engedje meg a nagy Úristen. Emit vagyon egy legény Kinek neve Gábor, Amott vagyon egy leány Kinek neve Róza Hej regó rejtem, azt is engedje meg a nagy Úristen Isten meg ne mentse Kebelébe ejtse Utca felé keritse, Kert mellé szorítsa, Gördörgesse, böndörgesse, Mint a cica ugy szeresse. Amott keletkezik egy fekete felhő Abban legelészik csata fiu szarvas Csata fiu szarvasnak ezer ága boga Ezer ága-bogán ezer misegyertya Gyulladván gyulladj ék, Aludván aludjék, mind a misegyertya. A fiatalabb nemzedék ezt a két rendkivül régi - sokszáz éves múlttal rendelkező varázsszöveget már nem igen ismeri. A hagyományos varázsló szokásokból azonban némelyik még ma is él Sármelléken is és más dunántúli falvakban is, ilyen varázsló szokás például a korbácsolás, melynek múltját a XV. századig adatszerűen is visszakövethetjük. Sármelléken például Aprószentek napján korbácsot fonnak és házról-házra mennek ilyesfajta tréfás mondókákkal: Keléses ne légy, egészséges légy, Ha borért küldenek, vízért menj, Ha vízért küldenek, borért menj stb.