Dömötör Tekla: A színjátszás funkciója falun (Színházi tanulmányok 3., Budapest, 1960)

Különösen vonatkozik ez a nagylányok korosztályára. A falu Íratlan törvénye még a közelmúltban is az volt, hogy az iskolából kikerült nagylányokat, amennyire lehetett, ővták a nehezebb munkától. Mielőtt nehéz asszonyi sorsát megkezdte, még a szegényebbeknek is a lehetőség szerint módot adtak egy rövid gondtalan időszakra, szórakozásra, vidámságra. Ezt a célt szolgálta többek között a múltban a fonó, mely nemcsak a közös női munkának, hanem a közösségi "kultúráletnek"egyik központja volt. À kora középkor óta a fonó a népköltészet kibontakozásának, a hépdaléneklésnek, a népi játékoknak helye és alkalma. De a fonó gazdasági alapja megszűnt.Még ahol fonónak nevezik is, ott sem fonnak már a lányok, hanem jobbára csak kézimunkáznak. Ilyen fonóban jártunk 1959-ben például Túrán, ahol a nagylányok egy özvegy asszony házában, az ő felügyelete mellett kézimunkázgattak a télen át; meghatározott napokon azután a fiuk látogatták meg a "fonót" s a népdaléneklésnek, játékoknak se vége, se hossza nem volt. Â múltnak ezek a közösségi alkalmai azonban szinte egyik percről, a másikra tűnnek,

s ahol ma még élnek is ezek, holnap esetleg már emlékük is feledésbe megy. Holott a fiatalság akkor marad szívesen a faluban, akkor nem vágyik a városba, ha a hétköznap és az ünnep egyaránt odafüzi. S az ünnep egyik lényeges alkotóeleme a színjátszás. A falusi színjátszás a nép alkotó géniusza megnyilvánulásának egyik lényeges formája, kollektiv önkifejezési forma, mely nélkül a falu közösségi élete elsorvad s a fiatalság társtalanná válik, nem találja helyét a közösségben. Már ez előbbiekben utaltunk arra is, hogy amikor színjátszásról beszélünk, akkor nemcsak a dramatikus szokásokat, hanem a falu életének más ünnepi mozzanatait is ide kell számitanunk, hiszen a falu hagyományos közösségi kultúrájában az egész élet bizonyos mértékig színjátszáshoz volt hasonlítható. Nemcsak mi látjuk ezt Így, hanem maga a falu is. Néhány éve Karancskeszin egy öreg juh sz az emlékezés szép izgalmával mesélt nekem a régi juhászlakodalmak felejthetet-