Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL" - Rendszerezési kísérlet az alkotóelemek részesedése alapján

Szöveges cselekmény idegen, vegyes dalbetétekkel.B

i is gyakori megoldás; irányzata sokszor parodisztikus, mert az idegenből átvett dallamra torzító szöveget lehet alkalmazni. A pasticoio és a Koldusoperá-val híressé vált 18. sz.-i angol ballad-opera mellett ilyen a korai Singspiel, a divertissement színpadi formája, táveli rokona à mai kinai jangkohszi és a mi kabarémüve s zetüakben rendszeresen jelentkező blüett. Szöveges oselekmény dalokkal és kórussal. A népszínmű is alkalmaz ilyen formát és ez a megoldás alakult ki a sziámi lakhon talok műfajban is. Szöveges cselekmény dalokkal, zenés jelenetekkel, kettősök kel, együttesekkel és kórusokkal /tánccal/. Legismertebb jelentkezése a Singspiel és az operett, bár ez utóbbiban a dal helyét néha az ária foglalja el. Szöveges cselekmény tánccal /beleértve a táncot kisérő ze nét./ A rendelkezésre álló leírások szerint a vietnámi, tuong, ez a történelmi témákat ábrázoló műfaj használja ezt az ötvözetet. Kérdéses,nem kiséri-e ének is az előadásokat. Szöveges cselekmény szólóének kísérettel /betétekkel./ A 12-13. században Kínában a pej-csü műfajban egy színész az énekszólamot énekelte, a többi szereplő párbeszédet folytatott. Szöveges cselekmény kórusokkal

. Feltételezett ötvözeti nincsen rá példa. Az eddig felsorolt lehetőségek közös vonása, hogy a cselekmény folyamatosságát a szövegkönyv képezi és képviseli, még akkor is, ha a zenei alkotóelem olyan nagymértékben kap szerepet, mint az opera buffa-ban vagy az operettben, daljátékban. A most következő típusoknál ez az arány megváltozik: még a legegyszerűbb formáknál is a zene képviseli a folyamatos elemet,a szövegkönyv helyett egyre inkább a partitura válik lényegessé.