Székely György: Zenés színpad – vidám játék (Színházi tanulmányok 2., Budapest, 1961)

I. A SZÍNPADI "IDŐSZÁMÍTÁSRÓL"

Láad ünnepélyesen Londonban menni. A gondolat lépte olyan aebea, Máris Blackheathre képzelhetitek; Ott azt kívánják lordjai: vitesse Meghajlott kardját, összetört sisakját Maga előtt a városon. Megtiltja, Zsákmányt, pompát, diadaljelt elhárít, S Istennek ad. Elméd sebes kohában, Kovácamühelyében szemügyre azt vedd Most mint ontja London polgárait, A Lordmayor s testvéri teljes díszben, Mint régi Roma szenátorai, Sarkukban a rajzó plebejusokkal, Mennek, hogy győztes Caesaruk behozzák; ügy, mintha császárnőnk tábornoka - Kisebb, de kedves hasonlóság - hozná Amint megeshet, Irföldről jövet, Kardjára tűzve most a zendülést, Hány ember hagyná el, hogy üdvözölje, A békés várost! Többen s több okon Henrik miatt. Tedd őt Londonba most; Hol francia siránkozás marasztja, Hogy otthon üljön, Anglia királyát S a császár jön Frankhon segítségére, Békét rendelve köztük. Hagyjuk el E fejleményeket, akármi történt Amíg Henrik Frankhonban vissza nem tér. Oda vigyük most őt, a közbelévőt Én játaztam el, emlékeztetve, mint mult. Tűrd el e kurtitáat a szemed szegezd, Elméd nyomán, Frankhonra egyenest." /Németh László fordítása/