Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

s a tavasa nagyerejü ébredése áll, és minden népek tavaszkezdő ritusai. A jelenet mintegy sirató hangulattal indul, az Angyalok szerepét játszó két klerikus kérdésével: "Kit kerestek a sirban,keresztények?" Mire a menet, melynek élén a pap áll, s melyben ott van a három Mária,egy kórusban válaszol: "A Názáreti Jézust!" Ekkor felelnek az angyalok: "Nincs itt,feltámadott! Jöjjetek és lássátok a helyet". Erre befejezőül felzendül a gyülekezet ajkán a Te Deum:"Téged, Ister dicsérünk!" A sirató jelenet diadalmi kórusban oldódik fel. Nem először játszódott ez le, hogy az életet, a termékenységet, az emberipég üdvét képviselő hős látszólag meghal, átmegy a sötétség birodalmán, majd feltámad. Ilyen misztérium játszódott le Babylonban, ahol Bél-Márduk volt a hőse. Egyiptomban, ahol Osiris történetét játszották, görög földön Démétér - Koré, Dionysos és Orpheus járta igy meg a halál sötétjét, mielőtt feltámadott volna. A húsvéti Szentslr-szertartása hazánkban a II.sz. végétől kezdve több feljegyzésben is fennmaradt.A nyugateurópai, közelebbről északfrancia, nyusati frank szokásoknak megfelelő két változatot, a győri szertartáskönyv Szentsirszertartás

a. melyről emiitettük, hogy pannonhalmi bencés eredetű, valamint a III - IUI.század fordulóján irt Praykóde

x nyújtja, mely a borsodi Boldva bencésmonostorának készült. A kettő között eltérés nincs, mindössze talán az, hogy a győri változat dramaturgiai utasításai gazdagok. Érdekesebb ezeknél egy erőteljesen biblikus jellegű Szentslrszertartá

s. amely a kalocsai egyházmegyéből származik, Dél^magyarországról, s amelynek feljegyzett másolata a gráci Antiphonariumba

n olvasható /1190 előttről/. Egyes kutatók feltevése szerint azonban valószínű, hogy még a győri szertartáskönyv elkészülte előtt keletkezett. Jellemző, hogy nem függvénye a liturgikus cselekménynek, hanem szinte fölébe kerekedik a liturgiának, Biblikus élményeket jelenit meg, a két bevezető antiphona Márk evangéliumából, a befejező Máté evangéliumából való. Északolasz liturgikus játé- 18 -