Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

különíti el a misztériumtól is, mely látványos jelenetekben gazdag, közbeszőtt vidám és frivol mozzanatokkal igyekszik emberközelbe hozni a vallésos történést. A devociós játékok és megelőzői, a drámai laudák viszont a passiót az Anya és a Piu drámájában oldják fel. Érzelmes, szenvedélyes, lelki valóságra törő, emberies dráma keletkezik igy. Az Ó-magyar Mária-siralo

m első,hitelesen és egykoruan lejegyzett magyar nyelvű drámai szövegünk a XIII. illetve XIV. század határvonaláról való s abban az időben keletkezett Bolognában vagy környékén, egy magyar papdeák müveként, amikor Északitáliában javában virágzottak a drámai laudák és helyzetdalok, közöttük megszámlálhatatlanuk sok Mária-siralom. A szöveg nem egyéb, mint Geoffroy de Breteuil Planctus-ának szabad magyar forditása. A szöveget tartalmazó kódex, s maga a magyar nyelvű lauda - tipusu szöveg, mely az egyházi szekvencia - formában van irva, egy begina-társulat céljait szolgálta, és nagycsütörtökön adták elő énekelve, áhitatkeltés eszközeként. A kutatás kimutatta, hogy a szekvenciát magyarra forditó költő a latin szövegtől ugy tért el, hogy az ének alkalmazkodjék a színjátékszerű előadáshoz. Ez e drámai monológ igen gazdag fordulatokban. Liral elbeszéléssel kezdődik, mintegy expozícióként /i-II.str./ Majd Piához, a Megváltóhoz fordul Mária /III-VI.str./. Ezután liral panaszra fakad s közben a Halálhoz könyörög/VIIés IX. str., VIII. str./ Aztán ismét szenvedő Gyermekéhez fordul /X. str./, végül a Zsidókhoz könyörög /XI.XII.str./. Hont Ferenc megállapítja, hogy minden játék szakasz változtatással a dallamot is változtatja, kivéve, amidőn a nem jelenvaló Halálhoz könyörög. /VIII.str./. Ugyancsak Hont Perenc a játék-szakaszokhoz a középkori képzőművészeti alkotásokban ábrázolt mozgás-alakzatok alapján az alábbi színészi helyzeteket, illetve taglejtést tételezi fel: I.-II. str. Mária balkezét könyökben fölemeli, jobb kezét leejti kifordított tenyérrel: III - IV. str. két kezét imádságra kulcsolja, majd lassan szétbontja az elképzelt vagy valójá- 51 -