Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
voltak, mint valaha, a farsang is farsang maradt, és az igény a szini vidámságra nem csökkent, de növekedett. Szini alkalmak és szinész-tipusok A középkor utolsó századaiban„a hagyggiányos vallásos és népi szini alkalmak továbbra is megmaradtak.A keresztény vallás alapvető iinnepei körül csoportosultak most is a vallásos dráma jelentékeny ágai:tehát most is a karácsonyi-ujér ünnepkör,a tavaszi húsvéti ünnepek, vagyis Krisztus születésének, halálának és feltámadásénak ünnepei, valamint a vele egy ciklust alkotó pünkösd és űrnapja.Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a karácsony és a vizkereszt, az újév szokásaiban változatlanul megőrződött a téli napforduló, a fény újjászületésének pogány ünnepe, hogy a farsang és a böjt fordulópontjának szini szokásai továbbra is megnyilvánulási formái maradtak a tél és a tavasz, a tél és a nyár küzdelmének. A szenvedés és a megujulás húsvéti ünnepsora, a pünkösdi ünnepi játékok és az űrnapja gazdag szini szokásai a szent Iván-nap ünnepe dus szimbolikával, vidámabb tavaszi és koranyári körben ugyan,de az évszak-drámához csatlakozott, a tél és a tavasz küzdelméhez, a nyár beköszöntéséhez, a nyári napfordulóhoz. Ezek az alapvető alkalmak azért is dör.tő fontosságúak, mert az uralkodótól a legszegényebb jobbágyig érdeklődési körükbe vonják a teljes társadalmat,természetesen különféle szini szokásokkal reagálnak reájuk. Ugyanazt a karácsonyt, amelyet a falvakban a népi nyelvű liturgikus játékkal, regöléssel ünnepeltek, a városokban magasrendüen művészi betlehemes játékkal, bábtáncoltatással /mely idővel a falvakba is kikerült/, misztérium-játszással tették látványossá. A sirbatétel és a feltámadás egyszerű liturgiáját a nagy kereskedő városok mulatságos jelenetekkel közbeszőtt, nagy színjátékokkal helyettesitik. Azok a gazdag farsangi játékok,amelyek körül adatokat tudunk felmutatni, s amelyek - 41 -