Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

lás a második szin: az ajtónálló a vezér fülébe sug, a her­ceg erre a meglepetés gesztusait mutatja, pl. szivéhez kap, kezébe temeti arcát, stb., aztán elszánt arcot ölt* és be­lép a sátorba. Végül a kis dráma tetőfokán a harmadik jele­net: a drámai döntés jelenete,moly drámai következményekkel fog járni. Mindenki feszülten figyel a herceg mozdulataira. Ekkor az lehajol, választ, felemeli a kardot, mire a beteg király látványosan zokogni kezd, majd nem kevésbé látványo­san kikel ágyából és Béla herceg lábaihoz borul. Még csak azt kell megjegyeznünk,hogy a miniátor a ta­bernákulum-szinpadot nem először alkalmazza. Többször rep­rodukálja ugyanazt a szint, amikor zárthelyi cselekményt kell illusztrálnia, pl. István király születését, a mi je­lenetünket, vagy Zách Felicián merényletét: ezek mind a kö­zönség felé nyitott,igen egyszerű tabernákulumok. Az utóbbi két esetben a tetőgerendák láthatók is, az előbbi és az u­tóbbi esetben egy acélrudra függesztett, elhúzható függöny perzsaszőnyegre emlékeztető diszitéssel, mely a hátsó falat alkotja. Az első és a második szóbanforgó miniaturán az a­lacsonyan fekvő ágyról ugyanaz a csikós boritó lepel hajlik le a tabernákulum földjére.A miniátor a zárt helység elkép­zelésében kora egyszerű szini megjelenítéseit reprodukálta. Tárgyalt időszakunk utolsó évszázadában, a XIII. szá­zadban terjedt el Magyarországon a dqákénekeseknek, a goli­ardoknak műsora. Ebből a korból valók bizonyos szatirikus játékok és műfajok első nyomai. Az 1279-i budai zsinat ag­gódva inti a papokat, hogy "mimusokat, színészeket, jokulá­torokat ne hallgassanak és teljességgel kerüljék el a ta­bernákat..." A goliardok műsora olyan szatirikus jelenetek­ből állott elsősorban, melyek az egyházi méltóságokat és szertartásokat tették guny tárgyává, de természetesen nem kímélték a világi hatalmasokat sem. Ezek a nagyrészt drámai módon felépített, mimikusan megjátszott szatírák első sor­ban azokban a tabernákban hangzottak el, melyektől az esz­tergomi zsinat annyira óvta a klerikusokat. A leghíresebb - 30 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom