Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

lom rombolónak Ítélte a felszabadított ösztönök uralmát.Nem méltatlan dolog, hogy Bornemisza Péter fordításában ehhez a témához nyúlt hozzá és pedig egy olyan változatához, mely össze volt kötve - legalább is a kor szemében, - a zsarnokság és a szabadság nagy kérdésével. Bornemisza Péter darabJát alkalmasint nemcsak egyszer adták elő. Hatása mély kellett, hogy legyen, ha még a kor komédiáiban is újból és újból feldereng visszfénye. A Magyar Elektráho

z foghatót a magyar tragédia-irás nagyon sokáig nem hozott létre. A pásztorjáték Az utolsó drámai szöveg, mely a XVI. század terméséből fenhmaradt, és egy egész műfaj létezésére enged következtetni, Balassi Bálint fordítása,a Credulus és Julia

, melyet Cristoforo Castelletti Amarill

i c. pásztorjátéka alapján készített. Bár nemrég szerencsés kutatás révén előkerült az első fogalmazvány teljes szövege,a végleges kinyomtatott szöveg, mely az eredetitől számos fordulatban, kifejezésben eltér, máig is csak töredékben van meg. A bártfai nyomtatvány, amelynek teljes példánya lappang, Így szól: Thirslsnek Angellcaval. Sylvanusnak Galatheával való sze relme kerül szóló szép magyar comoedi

a. Bártfa, 1589. Mindenesetre a munka Castelletti müvének 1587-ben, Velencében közreadott harmadik változata alapján készült. Története igen egyszerű. Tirsi álnevén Creduló tiz éve bolyong már abban a hiszemben, hogy kedvesét, Licorit, vagyis Júliát egy gonosz pásztor, Montano megmérgezte. A halott kedves vonásait kereste másokban,s végül is egy Amarilli nevű nimfában megtalálta. Itt azonban vetélytársra akadt,Selvaggio, azaz Sylvanus, aki ugyancsak szerelmes Amarillibe. Végtére kiderül, hogy Amarilli nem más, mint az elveszett kedves mert Montano csak álomitalt adott neki. Selvaggio egy másik nimfának Tirreniának szerelmével, /Balassinál Galateával/ vigasztalódik meg és a pásztorjáték teljes boldogságban ér végett. - 131 -