Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
asszonytársainak is, amit maga tett: "... czak ez oruosaga az gonos ferjeknek, emeld megi, foicz meg, vesesdel, mingiart meg menek tuele..." A királyné e szavai, ha borzalmat keltettek is, de meglepetést nem. A kor krónikái és történetírása telve volt hasonló szörnytettekkel és többé-kevésbé hasonló asszonyalakokkal is, ekkor élt Stuart Mária és Erzsébet angol királynő, nemrégiben halt meg Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegye, aki nem riadt vissza orgyiloktól sem, ha a kellemetlenné vált férj elpusztításáról volt szó. Porgách Ferenc történetíró ilyennek láttatja Bona Sforzát,Izabella királyné anyját, s azt irja róla, hogy mikor Itáliába hazatért Lengyelországból, az olasz szinház nagy központjában, Padovában egy színdarabot mutattak be,melyet oly nagy művészettel irtak, hegy az ő egész életétől csak éppen a főszereplő személyében különbözött. Nem szabad elfeledni, hogy a padovai szini központban, a padovai egyetem környezetében, a deákok előtt újították fel Sophokles Oedípusát. Amikor Bornemisza Péter a bécsi egyetem tanárának, Tanner Györgynek buzdítására, mint jó tanítvány lefordította az Elektrát, Forgách Ferenc,a történetíró még Bécsben élt. Forgách éppen ugy a padovai egyetem tanitványa volt, mint Tanner György és maga Bornemisza Péter. Még abban is közös a gondolkodásuk, hogy a féktelen életű királyi családok magánbűneikért, a közösség ellen elkövetett gaztetteikért tragikus büntetésként végpusztulásra vannak Ítélve. Bornemisza Pétert pontosan ennek a kérdésnek a gyakorlati következménye érdekli: mit kell tenni. Az "Utószó ban irja: " A kérdés ez: vajon erőszakosan kell-e szembeszállni a tirannussal, ha az a hazát durva szolgaságba tartja, vagy a szerencsétlenség azon orvosságát és ehyhU* lését kell kivárni, melyet az idő hoz". Sophokles darabja már eleve megadja a feleletet: Cselekedni kell, ezért hősei a színdarabnak Elektra és Orestes, nem pedig a szelíd Chrysothemis. Bornemisza Péter is ^lektra mellé áll,ezt sugall- 129 -