Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
Debreceni Disput a/ két olyannyira eltérő változatát,amelyek közül az egyik eltérésének jellege sohasem az alapgondolatot érinti. Persze az antitrinitáriusok szabad mozgását az tette lehetővé, hogy János Zsigmond,a fejedelem pártjukra állott. Azonban János Zsigmond maga gyenge uralkodó volt és szövetségesei, a kolozsvári polgárság és egyes falusi elemek még gyengébbek. A kompromisszum a vagyonos polgárok és a szegények között maga sem volt szilárd, igy hát az antitrinitáriusoknak volt félni valójuk Méliusz Juhász Pétertől és a főuraktól, a Habsburg uralkodóktól és katolikus nagyhatalmú hiveiktől. Hangjuk ésszerű, világos, emberséges. Ellenfeleiké durva, gőgös és merev. És ezek a körülmények, melyek létrehozták az antitrinitárius hitvitázó drámát, egyszersmind meghatározták azt az alapvető stilus-ellentétet, amely e vigjáték-csoportra annyira jellemző. A renaissance-kori magyar nyelvű komédia e csoportjába jelenlegi ismereteink szerint három szindarab tartozik: az 1569-ben készült Nagyváradi Komédia , mely lényegében egyetlen jelenetből áll: a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáró l. melynek szövege 1569-ben jelent meg, de amelynek keletkezését az irodalomtörténet három-négy évvel korábbra teszi, s végül a Debreceni Disputa, másként Válaszuti Komédi a. mely valószinüleg, 1570-71 táján Íródott. E komédiák legelsejét a Nagyváradi Komédiá t a kézirat megjelölése szerint aa_antitrinitárius körút vezetője, Bazillus István szerkesztette össze /Stephanus Basilii concinavit/. A szerző igazi szini ötlettel nem magát a vitatkozást tárja elénk, hanem a rövid befejező jelenetet, amikor Csapó Jakab /kitalált név/ durván kikergeti és veréssel fenyegeti vendégét. A népies színjátékok szoktak verekedéssel befejeződni, s a népies farsáknak ezt az eszközét használja a kolozsvári lelkész, de nem a gonoszabb huzza a rövidebbet, hanem a jobb. A komédia-szerző éppúgy mint a Balassi Menyhértről szóló szatirikus játék irója vagy a Vé119
