Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

társadalmi tipusokra vonatkoztatja,s a maga módján elindítja azokat a tipikus ábrázolásokat, melyek majd a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló komédiában és az iskola-drámák közjátékaiban jelennek meg. Ez érthető is, mert hiszen & budai iskolamester az életre figyelt fel, melyben a középkorvégi társadalmi ellentétek megjelentek, majd tovább éleződtek. Bartholomeus Pannonust a Plautus nyomán induló humanista és egyszersmind az iskolai dráma magyarországi elindítójának kell tekinteni. A hitvitázó és szatirikus renaissance vigjáték Eddig is láttuk, hogy a szinjáték magyar földön soha nem vonatkozott el a mindennapi élet problémáitól, s ahogy haladtunk előre időben, a feudális társadalom belső harcainak fokozódó kiéleződésével párhuzamosan a színjátszás társadalmi és politikai funkciója egyre élesebbé vált. A XVI. században, s különösképpen a hitvitázó és szatirikus jellegű renaissance vigjátékban ez a célra irányítottság az eddigieknél világosabban mutatkozik.A hitvitázó vigjáték megalapítója, Sztárai Mihály, szerzetes volt, mielőtt a reformáció pártjára állott volna. Ferences ruhát hordott valamikor a sárospataki kolostorban és színdarabjaiban felismerhető a drámai beszédek,devociós szinjátékok hatása. Töredékes első színdarabjában /A papok házasságáról

/ a zárszavakat egy "Gyermek" nevü szereplő mondja. Ez a körülmény nemcsak azt bizonyítja, hogy ezt a darabját is előadták, de mintáinak forrásvidékét is. Amig a német misztériumok és passiók előhangjait és zárszavait "kikiáltó", vagy "tanulságlevonó" mondta el, addig az olasz ferences eredetű devociós játékok és a velük rokon toszkán "rappresentazione sacra"-k prológusait Is zárszavait "angyalnak öltözött gyermek" /Un fanciullo vestito da angelo/ mondotta el. A drámai beszédektől örökölte ez a toszkán vallásos szinjáték-forma azt a sajátságot, hogy előadói sokszor deákok, nem egyszer gyermekek voltak. - 114 -