Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

teknek, baletteknek, mitológiai és szerelmi tárgyú jeleneteknek nem maradt szövegszerint nyoma a magyar udvarból ezek több jelből következtetve napirenden lehettek. Már Mátyás király halála után egy névtelen szerző, bizonyos Udis dühös támadást indit a királyné szini vonzalmai ellen. De nemcsak ő, ^onfini is eléggé konkrét megnevezésekkel jelzi hogy milyen színészeket telepitett Beatrix Magyarországra, íindkét latin forrás kiemeli a színészeket és mimusokat /Histriones, mimos/. Mármost Heltai, akinek Bonfini magyaritása szempontunkból olyannyira érdekes, mert megfelelő magyar terminológiát próbál alkalmazni,a "histriones et mimi" kifejezésnek ezúttal ezt a parafrázisát adjas " Hozata ki stufokat, tántzolókat". Tehát a csúfokat színészeknek tartja és velük rokonitja a mimusoknak megfelelő táncolókat. Ha a királyné Magyarországra jövet előbb a pápai Romában majd nővérének, Eleonórának íerrarájában a káprázatos szini ünnepségekre összegyülekezett szinészek közül néhányat gazdag fizetség fejében el is hozott magával,művészeinek nagy résfcét Nápolyban kellett kiválogatnia. Udis külön kiemeli a lant- és ének-müvészeket 'cytharedos et cantores/, akik kórus vagy zenekar nélklí* is tudtak előadni lirai helyzetdalokat. Mind ő, mind pedig Bonfini emlegetik a lantosokat és siposokat, azon hangszer-fajták kezelőit, amelyekkel a korabeli intermezzok többszólamú énekeit kisérték. Ugyanezen forrásokból is balett elemei is kivehetők. Udisnál szerepel a choraulas fonascos iker-kifejezés, mely elnevezések a tánckar és zenekar vezetőit jelenti és összekapcsolásuk éppen a tánckar és zenekar összehangolását fejezi ki. ^zekre a többszólamú, hangszerrel kisért énekekre, valamint a lantkisérettel előadott monológikus vagy dialogikus szerelmi helyzetdalokra illik a kor prédikátorának, Laskai Osvátnak kitétel*, aki az un. "cantus theatrales" ellen rohant ki. A század végéről származó kitételében arról van szó, hogy ahol egykor a kolostorokban zsolozsmák, imák hangzottak el és ostorozták magukat, most, - 107 -