Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT
A kiegyezést követőleg a városban megindult építkezési hullámban - Pécs ekkor nyerte el mai arculatát - először a legfontosabb intézmények épületeit építették fel. A színház ezen az „építkezési rangsorban" meglehetősen hátul állt. De ennek oka volt az is, hogy a város vezetése csak óriási áldozatok árán, és elég bonyolult üzleti manőverek árán tudta előteremteni az építési költségeket. Ezért az új színház felépítésének ügye az első komolyabb, 1872-ben tett kezdeményezés óta majdnem negyed-évszázadig vajúdott. Az 1895ben átadott új impozáns színházépület ünnepélyes átadásáig azonban számos ideiglenes megoldás született a bajok orvoslásaként. Az első érdemleges színházügyi változtatás dátuma 1874 júliusára esett. A város közgyűlése ekkor fogadta el a Színügyi Bizottság javaslatát a régóta húzódó színházkérdés megoldására. S ennek fontos tétele, hogy Sopron városával közösen szándékoztak egy színtársulatot fenntartani. A tervezett társulat két - német és magyar - tagozatból állt volna. A nyolc hónapos játszási időt két részre osztották volna. Amíg a magyar társulat Pécsett szerepel, addig a német színészek Sopronban lépnek színpadra. S természetesen négy hónap elteltével váltották volna egymást. A város vezetését elsősorban a takarékosság vezérelte e megoldás elfogadásával. A pár hónap múlva kezdődő színi idényben még nem vezették be a kétlaki vendégszereplést, mert Sopron városa időt kért a kérdés alapos megvitatására. A dolog végül addig húzódott, míg 1876-ban egyértelműen kijelentették, hogy Sopron elöljárói nem sok jövőt jósolnak a tervezetnek. Ekkor fogalmazódott meg egy újabb ötlet, amely zömében a dunántúli városok részvételére alapozva egy önálló színikerület létrehozását vetette fel. Mivel itt több város is szerepelt az előzetes tárgyalások során ez is akadállyá vált. Az önálló kerületbe javasolt városok nem rendelkeztek azonos művészi és anyagi körülményekkel. Hamarosan kiderült, hogy a városnak elsősorban saját erőtartalékaira alapozva lehetnek esélyei a színházkérdés megoldására. A változtatásokhoz az adott döntő lökést, hogy 1886-ban a színi évad végeztével megejtett műszaki szemle hosszas viták után lebontásra ítélte az épületet. Végül is nem bontották le teljesen Thália első pécsi templomát, de többet már nem szolgálhatott kulturális célokra. Megmaradt főfalait a Pécsi Királyi ítélőtábla terjeszkedő épületegyüttese fogadta magába. 44
