Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

a magyar színjátszás ügyét. Ugyanis az 1870-es évek végén márcsak a magyar társulatok léptek fel a pécsi játszóhelyeken. Ehhez az új helyzethez alkalmazkodva a Színügyi Bizottság 1880 januárjában módosította alapszabályait, ahol egyértelműen lefektették, hogy a magyar színtársulatoknak adnak ezentúl játszási lehetőséget: „a magyar színészet a nemzetiség, a nemzeti nyelv és általános műveltség terjesztése...". Az ezt megelőző színügyi szabályzatok is támogatták a magyar nemzeti színikultúrát, de nem tiltották a német színművészet játszási lehetőségeit. A Színügyi Bizottság ún. szak- vagy munkabizottsága végezte el a konkrét gyakorlati teendőket. Ide már azokat a személyeket választották be, akik a saját működési területükön a legbefolyásosabbak voltak. S mivel a Színügyi Bizottság sokrétű feladatköre túlnőtt az aktuális ügyek intézésén, ezért a legkülönbözőbb hivatású egyének alkották a jeles grémiumot. így az igazgatási és színházi szakembereken kívül a nagy létszámú bizottságba mindig beválasztottak jogászt, újságírót, gazdasági-pénzügyi szakembereket, a helyi művelődésügy nemes szándékú apostolait, a tanintézetek képviselőit és természetesen képviseltette magát a rendőrkapitányság és a helyi tűzoltókapitányság is. A színháztulajdonostól a bizottság bérbe vette a színházat és abból az ún. színházi alapból fizetett, amit a város hozott létre az adófizető polgárok pénzéből, adományokból. Az első időkben csak 2 évre bérelték a színházat, de 1876-tól már 3 évre szólt a bérleti jog. 1886-ban már évi 2000 ft-ot fizetett a bizottság Oertzen Gusztávnak, ami nagy summa volt ahhoz képest, hogy a színház mennyire leromlott technikai állapotban volt. A Színügyi Bizottság, mint a színház bérlője minden évben pályázatot írt ki a színházi szezonokra. A pályázat feltételeit a törvényhatóságok beleegyezésével Ők szabták meg. Ezen felül részt vettek a heti és havi műsorrendek összeállításánál és irányították a színház mindennemű ügyeit. A legfőbb gondot mindenképpen az okozta, hogy a Mária utcai épület már nem felelt meg a folyton változó technikai és művészi elvárásoknak. A befektetett pénz, akár mint bérleti díj vagy a felújítások költségei csak a terheket növelték, de nem oldották meg a színjátszás problémáit. A bizottság által kiírt első pályázatot Károlyi Lajos nyerte el, aki ismert színész volt, de mint igazgató nagyobb sikereket tudhatott 40