Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT
mert a város a kiegyezés óta folyamatos társadalmi és gazdasági változások homlokterébe került. A régi hagyományos tanácsi testület már képtelen volt az állandóan fejlődő, mindig új arcát mutató város igényeit kiszolgálni. Szükség volt arra is, hogy a haladó társadalmi, gazdasági folyamatok élén a legbefolyásosabb emberek és testületek álljanak. Az 1871 Őszén megalakult első pécsi Színiigyi Bizottság összetétele is ezeket a célokat volt hivatva szolgálni. A 25 főből álló testület ezért feladatát tekintve két részre tagolódott: a bizottságnak volt egy ún. reprezentatív irányító testülete, és a tulajdonképpeni szakfeladatokat végző, elsősorban szakemberekből álló irányító apparátusa. A Színiigyi Bizottság reprezentatív vezető testülete élén a mindenkori főispán állott. Alelnökei a vármegye alispánja és Pécs polgármestere. Rendkívül fontos volt, hogy a sokszor ellentétben álló két önálló törvényhatóság az adott területeken közös érdekektől vezérelve együtt tudjon dolgozni. Ezekben az időkben félre kellett tenni minden vélt, vagy valós sérelmet, s öszpontosítani kellett az anyagi és szellemi tartalékokat. Ilyen fontos együttműködési terület volt a színjátszás ügye, amely már túlnőtt a városi önkormányzat szabta kereteken, és a városatyák egyedül már nem is voltak rá képesek, hogy a növekvő, változó igényeket e téren is kielégítsék. Ekkorra a színművészet már fontos kultúrpolitikai tényező lett, mint ahogy Perczel Miklós főispán a Színiigyi Bizottság elnöke évekkel később egy beszédében kifejtette: „Pécs város Baranya megye központja és székhelye lévén e pontban egyesülnek úgyszólván a megye érdekei is. E központban székelnek a megye főhivatalai, itt laknak a megye számtalan családjai, majd hosszabb és rövidebb időre itt gyűlnek össze és tartózkodnak a megye lakói. A helyben lévő tanintézetekbe járó ifjak legnagyobb része, majdnem túlnyomó része a megyékben lakó szülők gyermekei. Ezen családok és egyesek is tömegesen keresik fel a színházat, s így a megye műveltebb osztályainak éppen úgy áll érdekében állandó színtársulatot bírni, mint a helyben lakóknak." Tehát a város elöljáróinak a vármegye vezetésébe sikerült megtalálniuk azt a szövetségest, aki adott esetben a sokszor jelentős anyagi támogatáson túl politikai befolyását is latba vetve segítette 39
