Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

HALASI IVÁN, DR. SZÉKELY GYÖRGY LENDVAI FERENC, SZALAY KÁROLY

került színre Musset Szeszély; Csehov Háztűznéző és Zilahy Lajos Házasságszédelgó c. egyfelvonásosa (4-szer). Az Operaház vendégjátékaként ment 1948. január 20-án a Traviata (Páka Jolán, Járay József, Reményi Sándor), zenét szolgáltatott a MÁV Szimfonikus Zenekar, amely következő nap koncertet is adott, mindkét este Szőke Tibor vezényelt. Székely György társulata nemcsak létszámában, művészi színvonalában is fölülmúlta a szokott pécsi átlagot. Bessenyei Ferenc inkább csak vendég volt az évad elején, de néhány további név a nívót jól jelzi: Bázsa Éva, Móricz Lili, Szendrey Ilona, Benkő Béla, Győrffy György, Náday Pál, Szemethy Endre, Turgonyi Pál, Velenczey István, Zenthe Ferenc. Ütő Endre működése nem volt újdonság, de egyre inkább magas színvonalat jelentett. Szembetűnően fölkészült, erős rendezőgárda jött Pécsre 1947 őszén: Székely maga volt főerőssége, mellette Lendvai Ferenc és Horváth Jenő. Az 1947/48-as évad elején Székely György és pécsi zenészbarátai megkísérelték föleleveníteni a Pécsi Kamaraesték hagyományát: egy Szonátaest zajlott le először a Nagy Lajos Gimnáziumban Takács Jenő és Piovesan Sirio közreműködésével. A Zenekedvelők Egyesületének hangversenyei közül említjük a november 26-án tartott díszhangversenyt (vezényelt Csáky Nándor és Maros Rudolf, fellépett M. Molnár Klára hegedűművész). Kalliwoda Olga és tanítványai jótékony célú műsort adtak február elején. • « * Amikor Székely Pécsről való távozása befejezett ténnyé vált, miniszteri biztosként Both Béla budapesti főrendezőt rendelték ki a színházhoz, de sok intézkednivalója aligha akadt. A társulatban meghatározó szerepet játszó Lendvai Ferenc elfogadta az ideiglenes igazgatói megbízást, amelyet a helyi és országos fórumok igen gyorsan jóváhagytak. Január elejétől az ismét meginduló tájszínházi részleget Horváth Jenő irányította, az ő támogatásával az új vezető helyzete végleg stabilizálódott. Az állami és városi vezetés megadta a korlátozott működéshez szükséges pénzbeli minimumot, amivel május közepéig kihúzták a pécsi szezont, az utolsó napokban valójában a tájszínház adta a műsort. Az MKP részéről megszűnt a színház elleni hangulatkeltés. A támogató környezetben már arra is mód nyílt, hogy az új direkció április 3-án jutalmakat osszon. A színház 1948 tavaszán nívót és népszerűséget együtt kívánt elérni A néma levente színrevitelével, amit az Uj Dunántúl ovációval fogadott, de az újdonsült igazgató prózával inkább nem próbálkozott. Stabil nagyoperetteket (Sztambul rózsája 12-szer, Mosoly országa 13-szor, Sybill 6-szor ment szériában) és sikert ígérő „modern" zenés vidámságokat adott (a XTV. René 11-szer, a Kihajolni veszélyes is 11-szer került színre). A tájszínház nagy propagandával mutatta be a Magyar-jugoszláv Hét keretében Drzic Dundo Maroje c. reneszánsz komédiáját mint magyarországi ősbemutatót. Az évadvég műsorát színesítette, alkalmat adott a tájszínház - nem alaptalan - ünnepeltetésére, jutalmazására és segített elfödni a PNSZ működési problémáit. 629