Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

HALASI IVÁN, DR. SZÉKELY GYÖRGY LENDVAI FERENC, SZALAY KÁROLY

Egyesületének; december 5-6-án a Pécsi Zenei Napok eseményei bonyolódtak le. Értékes művészeti szervezőmunkát végzett e területen dr. Nádor Tamás. Érdekességként említünk még két színházban rendezett eseményt: 1946. november 24-én délután és este Busó legenda címmel egy mohácsi sokác együttes adott műsort, 1947. április 18-án a Batsányi Társaság Illés Béla „alezredes íróval" rendezett programot a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság szervezésében. Kétségtelen érdeme volt Szalaynak, hogy megmentette az évadot és a társulatot, még a nívó emelésére is tett - nem eredménytelen erőfeszítést. A város vezetői az évad tanulságai alapján a rendszeres állami gondoskodásban látták a válságból kijutás garanciáját, aminek esetén megalapozott minőségi követelmények támaszthatók. Mint a legmagasabb országos művészeti fórumnak, a Magyar Művészeti Tanácsnak támogatását kérte és kapta meg elvben Tolnai József polgármester ahhoz a tervéhez, hogy a következő évadra a város 100 ezer, a Tanács 200 ezer Ft támogatással alapozza meg a PNSZ működését, s olyan művészeti vezetést teremtsen, amely az intézményt szakmailag felemelni képes. Egyben teremtsék meg a regionális tájszínházi működés rendszerét. A terv nem volt vadonatúj, ti. az 1943-as kísérlet alapgondolatához tért vissza. Támogatói visszatértek az abban kulcsszerepet játszó, művészilegerkölcsileg hiteles dr. Székely György személyéhez is. • • • Székely később naiv illúziónak minősítette a reményt, amely őt és támogatóit a pécsi újrakezdés idején, 1947 őszén eltöltötte. Ma már - jó ideje - tudható, hogy három tényező is volt, amely tervezett munkáját négy hónap után zátonyra futtatta. A Művészeti Tanács súlyt helyezett a tájszínházi működés felélesztésére; Hont Ferenc személyesen támogatta, a minisztérium anyagi segítségét ígérte azzal a feltétellel, hogy a város pedig természetben adjon támogatást. Székely a társulatot rendszeres tájolásra szervezte, kb. 20 fővel emelte az amúgy kívánatos létszámot. Ám előadásokat a környéken csak elszórtan tudott tartani (Mecsekszabolcs, Pécsvárad), mert a város ugyan adott autóbuszt, de a benzinhiány miatt nem kapott üzemanyagot. A tájműsor csak 1948. januárban folytatódhatott (Vasas, Komló), s aztán zavartalanul ment évad végéig. A nagy létszámú társulatot közben is el kellett tartani, viszont a minisztériumtól december közepéig egy fillér sem érkezett. A Művészeti Tanács ígéretét elsodorták a pártérdekek. Újból előállt a már untig ismert gazdasági ellehetetlenülés, amit az akkor szociáldemokrata párttag Székely György ellen ideológiai harcot folytató helyi MKP-korifeusok (elsősorban a kommunista polgármester-helyettes meg a színügyi bizottság új, kommunista tagjai) nem mulasztottak el kihasználni. Közben a városi hivatalok, intézmények egyre inkább kommunista vezetők uralma alá kerültek, s a szociáldemokrata maradványok felszámolása lett a cél (pl. 1948. február elején az Adóhivatal Székely 25 Ft-os tartozása miatt a színházi szubvenció letiltását kérte). 627