Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

ASSZONYI LÁSZLÓ ÉS KÜRTHY GYÖRGY

Az 1926. június-júliusi vendégjátékokat azért kellett Asszonyinak lekötnie, mert Ő olaszországi turnét szervezett: Fiume, Trieszt, Velence, Milánó szerepelt a tervben. Ebből 12 napos fiumei szereplés valósult meg, pénz nélkül maradtak, haza kellett jönniük. (Az elképzelés naivitása aligha kíván kommentárt.) Bajára mentek, amely egyik jó nyári játékhelyüknek bizonyult. A PNSZ nyári játékhelye 1924-ben Nagykanizsa, 1925ben Mohács és Nagykanizsa, 1926-ban Baja kétszer is, közben Mohács majd Nagykanizsa volt. Mindenütt panasz, hogy kicsi a nézőtér. A pécsi zenei életben központi szerepük volt a Zenekedvelők Egyesülete és a Pécsi Dalárda hangversenyeinek, közülük több a PNSZ-ben zajlott le. így pl. 1924. január 14-én Kerpely Jenő koncertjére került sor, 1923. november 10., 17., és 18-án Haydn Négy évszak-oratóriumának előadására a Pécsi Dalárda fennállásának 60. évfordulója alkalmából; 1925 júliusában Ernszter Dezső ária-estje hangzott el. Ezeken kívül számtalan amatőr-félamatőr hangverseny, műsor színhelye volt a színház (pl. a huzamosan működő Arany János Önképzőkör, az Izraelita Nőegylet, a ciszter-gimnázium színjátszói tartottak színielőadásokat). Bármilyen sok erőfeszítéssel, buktatóval teli évek ezek a PNSZ-ben, sajátságos módon épp ekkoriban kezdett felismerhetően modernizálódni a színház szervezete és megjelenni az előadások sajátszerű művészi tendenciája. Még távolról sem kiforrottan, de már nem csak halvány kezdeményként, ahogyan a tízes évek végétől megfigyelhettük. Főképpen a rendező funkciójában mutatkozott önállósulás. Gyakran még színészként is részt vesz az előadásban, de már nem csak így, hanem önálló funkcióban is, pl. Danis Jenő vagy Gulyás Menyhért, aki aztán egyike lett a vidéki színházak legnevesebb rendezőinek. Teljes egészében rendezői feladatokat látott el 1924-ben Petrik József. A jelenségben annak következménye a legfontosabb: ha a rendező „kívülről" irányít, kialakulhatnak munkájának önálló elemei (valamilyen darabértelmezés, egység létrehozása többféle értelemben, pl. stilárisan, integrált szervezés, színészvezetés stb.). A korszerűbb, felkészültebb színház megteremtésére mutatnak azok a befektetések, amelyekkel az Asszonyi-Kürthy rezsim 1923 őszén munkához látott. „Átfestették a díszlettár összes darabjait, új ruhatárat állítottak fel... Súlyos pénzekért két könyvtárat és egy külön díszlettárat is beszereztek. Szerződtették az ország... leggazdagaban felszerelt kellékesét" - olvashatjuk a Dunántúl 1924. január 4-i cikkében. Ugyanakkor több adat figyelmeztet arra, hogy a színház általános műszaki állapota igen rossz (a díszletek is elavultak), ez döntően a városi gazdálkodás terhére írandó. Gyakori a mozival való összevetés, amely frissebb, alkalmazkodóbb, illúziókeltőbb. Fontosabb ennél az a követelmény, hogy a díszletformákat egyszerűsíteni, a darabok meg a díszletek összhangjára stílus szerint ügyelni kellene. Az adekvát szcenírozás igénye tehát már érvényesült, akár kifogásként (a kritikákban), akár propagandaként (a színház részéről). Sebtében előrántott, „kész" előadások akadtak még, de már az volt a természetes, ha többszöri próba után került közönség elé egy-egy produkció. Sőt, már javító próbáról is értesülünk. 338