Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

NÁDASSY JÓZSEF

Hatodik fejezet NÁDASSY JÓZSEF 1920/1921 - 1922/1923 Amikor a város vezetői 1920-ban a 15 éve eltávozott Nádassyra bízták ismét a PNSZ vezetését, valószínűleg egy nemzeti színezetű emberiesség alapján döntöttek. A tényekből elég a következőket tudnunk: Nádassy sopron-szombathelyi működése idején leégett a szombathelyi aréna, később társulata meglehetős sikerrel játszott a budai Várszínházban, ám a tízes években Szabadkán új megpróbáltatások sújtották. 1915 márciusában porig égett a szabadkai színház, benne a direktor színházi vagyona. Ezt követően változó állomásokon (Újvidék, Makó) és egy szabadkai szálló nagytermében játszhatott az 1918 őszén bekövetkezett szerb megszállásig, amikor a szerb katonai parancsnok túlhabzó sovinizmusának ellenszegült, s ez ottani működésének végét jelentette. Közben egy sor családi szerencsétlenség is érte. Az Országos Színészegyesületben mindvégig élénk szervezeti munkát végzett, elképzelhető hát, hogy a létalapját vesztett, hazafias magatartású színigazgató egzisztenciáját Pécs illetékesei országos szervek intenciójával megegyezően biztosították. A városbeli közállapotok ekkoriban hihetetlenül zavarosak voltak. A megszállás védelmet jelentett a Tanácsköztársaság idemenekült „emigránsainak", akikhez szeparatista elemek is csapódtak. Mire Nádassy első szezonja megkezdődött, a helyi kommunista és szociáldemokrata vezetők által kikövetelt választás után már merőben más személyek ültek a városházán, mint akik Őt szerződtették. A megszállók nem vezettek be katonai közigazgatást, de a város polgári irányítása a katonai parancsnokság szoros felügyelete alatt állt. A helyi politikai folyamatokba nem avatkoztak be közvetlenül, ám lehetséges támogatóik tevékenységét akkor sem korlátozták, amikor az egyre kihívóbbá vált. Az anyaországban 1918-1919-ben lezajló politikai események Pécsett sajátos fáziskéséssel, de hasonló menetrend szerint ismétlődtek. A Tanácsköztársaság bukása után sok idemenekült résztvevője Pécsett kívánta megteremteni a szocialista pártban szételemezhetetlenül egybe fogott kommunista és szociáldemokrata ambíciók uralmát. Természetes ellenfelük volt a püspöki város társadalmi elitje, elsősorban a közhivatalok irányítói, az egyházi alkalmazottak, a vagyonos, tehetős polgárok, de a köznép nemzeti érzésű tömegei is, márcsak a megszállással szembeni ellenérzéseik és a Tanácsköztársaságról szerzett közvetlen vagy közvetett negatív ismereteik miatt is. A radikális baloldal viszont - egy értelmiségi csoport és az általuk irányított agitátorok - jól tudta, hogy számukra a szerb fegyverek jelentenek biztonságot. Az 1919-1921-es időszak helyi politikai küzdelmeinek történetét történészek számos kiadványban feldolgozták, itt talán elég annyit említeni, hogy a trianoni béke határozatai a Pécs-Baranya térség túlnyomó részének 290