Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

FÜREDI BÉLA

alatt pedig 23-szor került színre. A Leányvásár, a Mágnás Miska, a Sztambul rózsája, a Cigányprímás, a Legénybúcsú, a Három a kislány előadásainak száma is hasonló nagyságrendben mozog, akár a régebbi Cigányszerelem vagy a Sybill színre kerülése. Az operák szinte eltűntek, a legelső évadban még akadt néhány előadás (Parasztbecsület, Tosca, Hoffmann meséi), később alig tűnik föl egy-egy alkalmi operaest. A prózai műsor skálája szűkebb, mint valaha, a Vígszínház (és a Magyar Színház) repertoárjának szoros követése jellemzi. Rendszeresen kerülnek színre élő magyar szerzők - Biró Lajos, Bródy Sándor, Földes Imre, Herczeg Ferenc, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc, Szomory Dezső művei. A prózai sikerek is ebből a programból valók: Knoblauch-Knoblock: A faun, Bisson: Névtelen asszony, Bernstein: A tolvaj, Herczeg: Kék róka, Molnár: Az ördög, Sheldon: Románc, Garrick: A szerelem vására. Speciális siker Herczeg Ferenc Árva László királyának 10 előadása 1919- november-decemberben a Bánk bán 4 előadása mellett, nyilván a politikai divat és az idegen megszállás együttes érzelmi, hangulati lereagálása nyilvánul meg általa. A korszak első évében még három Shakespeare-művel találkozunk l-l előadásban és Tolsztoj Élő holttest, valamint Shaw Orvosok c. újabb művével is. A következő évben a Szentivánéji álom 4 előadása a teljes Mendelssohn-zenével kivételes esemény. A továbbiakban azonban legföljebb egy-egy színész szerepvágya kényszerít színre évente 1-2 klasszikust (pl. Gőzön Béla évente eljátssza Rómeót, Doktor János híres szerepét, Harpagont alakíthatja 2-szer). Neves külföldi szerzők (Ibsen, Shaw, Heyermans) egy-egy alapművének évente egyszer vagy még ritkábban előforduló előadásaival talákozunk itt-ott. Az említett Bánk bánelőadásokon kívül a Tragédiának még korábban volt 2 előadása, ennyi képviseli a magyar klasszikus drámát. Jókai Aranyemberéi alkalmi előadásokra vették elő. Vasárnap estéken néha megjelentek a standard népszínművek, éppúgy töltelékszerepük volt, mint néhány korábban népszerű színműnek (Kaméliás hölgy, Fedora, Folt, mely tisztít, Válás után stb.). 1914 őszén hazafias alkalmi darabok előadásának tervével indult a rendhagyó szezon, azonban ezek választéka és népszerűsége oly csekély volt, hogy jó két hét után a korábbi műsorokhoz tértek vissza. A háborús helyzet súlyosbodásával, főleg 1917-18-ban, a műsor egyre súlytalanabbá vált, szinte csak nevettetésre törekedett, nem függetlenül a közönségigénytől, ui. ebben az időben lett a színház soha nem látott mértékben látogatott. Bármit játszanak, telt ház van - értesülünk róla. A kormányzat már 1916 elején rendeletileg próbálta a következő szezonban visszaállítani a békebeli bérleti rendszert a vidéki színházaknál, a nívó megőrzése céljából, azonban ezt - Pécsett legalábbis - a társulat ellenállása meghiúsította. A konzorciális rendszer anyagilag remekül bevált, továbbra is ragaszkodtak hozzá. Pedig ez - mi tagadás - rablógazdálkodás. Míg Füredi bérleti időszakában jelentős befektetéssel jó tárgyi, művészi feltételeket biztosított, kb. 1916-tól egyre többször rótták föl a konzorciumnak, hogy a díszletek kopottak, stílustalanok, a színház képileg lezüllött stb. A Színészek Lapjában ugyanezen időben Fodor Oszkár cikke beszél arról, 204