Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

BEVEZETÉS

címleírásokat folyamatosan sorszámoztuk. A kötet végén található Címmutató feltünteti minden játszott mű címét, az esetleges címvariánsokat és az eredeti címeket (amennyiben kideríthetőek voltak). A cím után álló oldalszám mutatja, hogy a repertóriumban hol található a jelzett mű. Kronologikus műsornaptárt nem közlünk, mert az nyomasztó terjedelme ellenére sem pótolná a jelen rendszerű kigyűjtést, a dokumentációban pedig - mint említettük - megtalálható. Ha egy előadás tényleges megtörténte nem látszott kellően igazoltnak, a dátum után álló ?-lel utaltunk rá. A címek leírásában a mai írásmódot alkalmazzuk. A szerzők teljes nevét a ma elfogadott alakban adjuk meg. Többszerzős műveknél (pl. zenés darabok) az első számú alkotó szerepel szerzőként, a többi a további leírásban. Az előadást létrehozó személyek (rendező, karmester, díszlet- és jelmeztervező stb.) nevének közlése a harmincas évek közepéig merőben esetleges, ahol akadt rá adat, ott feltüntetjük. Ahol egy előadásról színlapot találtunk, ezt az előadás dátumának aláhúzásával jelezzük (pl. 1906. X.4., 24« XI.26.

). Ahol biztosan megállapítható, hogy az előadás a darab első pécsi előadása, ott a dátum mellé írt +-tel jelezzük a tényt (pl. 1897. I.5

+, 22., III. 10.). Bemutatónak általánosságban nem minősíthetjük, csupán pécsi bemutatónak, mivel a társulat több játékhelyen megfordult, a pécsi első előadást a produkció másutt volt előadása megelőzhette. (Konkrét közlések, színlapok erre sűrűn figyelmeztetnek.) Több esetben azonban a pécsi bemutató a produkció bemutatója is. Ahol ősbemutatót találtunk, ott a dátum mellé írt ++-tel jelöljük. Mivel a produkciók létrehozásának módja a harmincas évekig (s még tovább) a maitól lényegesen eltért, a rendezés, a szcenika nem képviselt önálló művészi minőséget, az előadások szabványos minősítése (felújítás, új betanulás stb.) nem teljesen fedi a mai fogalmakat. Új betanulásnak tekinthetjük minden esetben a korábban már játszott darabok új társulat általi előadását, mert ez minden elemében különbözik a korábbitól. Nem jelöljük így külön, mert az új igazgató és társulat repertóriumában az ismétlődő darabra vonatkozó adat eleve ekként értendő. Ahol azonos perióduson belül jeleznek a források új betanulást, illetve ha a produkció megnevezett rendezője és főszereplői mások, mint a korábbi előadásoké, ott a vonatkozó dátumnál jelezzük az új betanulást. A felújítás minősítésével akkor élünk, ha egyértelműen kitűnik, hogy azonos rendezői munka újabb próbákkal alapozott felfrissítéséről van szó hosszabb szünet után. A rendezés bizonytalan, pusztán technikai jellege idején éppen ezért ezt a terminust alig alkalmazzuk. A PNSZ-ban olykor idegen, olykor vándortársulatok vendégjátékára is sor került. A rövid ideig tartó (néhány napos), de jelentős vendégjátékokról a fejezetek bevezetőjében teszünk említést. Amikor egy-egy stagione-társulat - főképpen a színházi szezon idején - játszott a színházban s ennek funkcióját látta el, műsoruk repertóriumát a megfelelő fejezet végén, elkülönítve közöljük. Az 1939-42 közti évadokban a színháznak nem volt állandó társulata a kerületi rendszer bevezetése követ9