Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

A SZÍNHÁZTÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS LELŐHELYEK ISMERTETÉSE

egy-egy városi tanácsnokot az illető feladat lebonyolításával. Természetesen az azonos ügyeket mindig ugyanarra a szenátorra bízták. így lassan kialakultak a színügy intézésének azok az alapjai, amelyeket tovább fejlesztve a 19. század végén már jól és egyértelműen működő intézmény és testületi rendszer fémjelzett . Tulajdonképpen 1839 végétől, mikoris a színház átadásával teljesen új állapot állt be, a hivatali adminisztráció 1848-ig már nagyobb újításokat e területen nem produkált. Csak az eddig kiépült rendszer korszerűsödött, illetve bizonyos szervek feladatai az ügyintézés folyamán egyértelműbbekké váltak a színjátszás intézése során, és a felügyelet terén. A Városi Kapitányi Hivatal a színház biztonsága és az előadások zavartalan lebonyolításáért volt felelős. A Tiszti Főügyész a színház jogi problémáit intézte. Mivel a színház tulajdonosai a Pécsi Polgári Casino tagjai, az egyesült részvényesek voltak, a szitáz bérleti szerződési ügyeit ők maguk vezették. A város tanájyS^ és közgyűlése a már meghozott megállapodásokat döntésszintre emelte, illetve a színház és a színtársulat működése során felmerült igazgatási szintű ügyeket bonyolította le. Persze teljesen más volt a hivatali ügymenet akkor, amikor 3 város tulajdonába került a színház. Akkor a város elöljárósága, ,mint tulajdonos "elsőkézből" hozta és hozhatta meg azokat a döntéseket, rendeleteket, melyeket korábban mint felügyeleti szerv, hatóság áttételesen végzett el. De ez a tulajdonosi állapot már egy teljesen új korszakban következik be, mely 1848tól 1886-ig tart. XXIX