Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)
MÓDSZERTANI ISMERTETŐ
említett játékidő valójában sokszor változhatott, s jószerivel csak az évet s az évszakot ismerjük pontosan. A szerződésekben kikötött színiévadok időtartama is sok mindennek a függvénye volt. A téli évad például az adott év októberétől, a szüret végeztével, a következő év áprilisáig, a tavaszi munkálatok megkezdéséig tartott. Ez a hat hónap azon. ban sokszor eltolódott, vagy megrövidült. De ugyanígy vagyunk az un. tavaszi idénnyel is, amikor a tavaszi fagyok és az egyházi ünnepek sorozata miatt néhány hétig a polgárság dolog nélkül maradva színházba járhatott. E rövid szakasz időtartama is többször változott, de nagyon sok esetben nem is kötöttek szerződést a tavaszi idényre. Nyári idény hivatalosan nem létezett, de arra is akad példa, hogy vándortársulatok ekkor jutottak játéklehetőséghez . Tehát ez esetben ez az a maximum, amit feltárni és ismertetni lehetett. A nagyobb és differenciáltabb áttekinthetőség miatt a német és a magyar társulatokat külön tüntettük fel. Az itt közölt felsorolás az illető színigazgató nevét és az általa meghatározott beosztását tünteti fel (pl. "színi vállalkozó"), valamint a társulat nevét, ha ismert, illetve az ismert játszási időpontokat. Függelék: színiháztörténeti dokumentumok Olyan források eredeti írásmód szerinti közlése ez, amelyek kivonatos ismertetése a regesztákban is szerepel. Teljes közlésüket azért tartottuk fontosnak, mert mindegyik dokumentum a maga nemében példaértékű, és segít jobban megismertetni a reformkor, valamint az azt megelőző időszak nyelvi és szellemi világát. Az itt közlésre szánt iratok nyelvezete, függetlenül attól, hogy milyen nyelven íródott, azt a csodálatos nyelvi világot tükrözi, amely a nyelvújítást megelőző kor magától értetődő jellemzője volt. Ma már megmosolyogva, de mindenképpen jóleső érzéssel olvassuk az iratraktárak polcain porosodó őszinte, de kissé nyakatekertnek tűnő sorokat. XIX
