Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

MÓDSZERTANI ISMERTETŐ

mert ha rövid ideig is, de a német társulat mellett a Pécsi Nemzeti Casino patronálta a magyar vándorszínészeket és együtt létezett a pécsi magyar és a német színház. A magyar színtársulat nagyobb művészi sikereket könyvelhetett el magának e rövid, önálló élet után is, mint a sorozatos botrányoktól felborzolt kedélyű német sorstársaik. Mégis be kellett a Pécsi Magyar Színháznak zárnia a kapuit, mert a szükséges anyagi források elapadtak. A német színjátszók pedig, bár önálló épületben működhettek, de továbbra is botrányok és egyre több kétes értékű megnyilvánulások közepette szerepeltek Thália pécsi templomában. V. korszak 1841. II. 16.-1848. V. 19. Ebben az alig 8 esztendős periódusban sokat fejlődött a pécsi színjátszás. Ekkorra teremtődtek meg azok az alapok, melyeken egyre nagyobb magasságokba emelkedhetett a városi színikultúra, s méltán nyerhette el pár évtized múltán a megtisztelő "délvidéki kultúra fellegvára" jelzőt. A színháztulajdonosok ugyanis változtattak kezdeti arisztokratikus elzárkózásukon, s lehetőséget adtak önálló fellépésekre az itt letáborozó magyar színi csoportoknak is. így történhetett meg, hogy egy emlékezetes tavaszi botránysorozatot követően 1842-ben csendült fel először magyar szó a helyi színházban, ezzel nemes és új hagyományt teremtve. Ugyanis ettől kezdve békében élt és működött egymást követve, vagy néha akár egymás mellett is a kétnyelvű társulat. A német társulatok úttörő szerepet vállaltak a város színművészetének létrehozásában és a magyar színjátszókkal kiegészülve közösen adták meg a helyi színikultúra sajátságos arculatát. E végkövetkeztetés alaptényeit mutatja be ez az ötödik s egyben utolsó korszak. A most vázolt minden egyes periódus után ún. "tematikai meghatározás" címszó alatt az azonos tartalmi és fogalmi köröket tömörítő regesztákat csoportosítottuk. Mivel egy-egy XIV