Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

életképesebekké tettük a kerületeket. A szakszervezet vi­szont felemelte a kőtelező taglétszámot, ad 2. Csak a választott bíróság döntése után lehet a letétbe helyezett összeget a színészek elmaradt fizetésére fordí­tani . ad 3. Előfordult, hogy az igazgatók engedélyüket ilyen daltár­sulatoknak albérletbe adták. Ezzel minden kötelezettség alól kibújtak. Sőt néha olyanok is kaptak, akik rendőrha­tósági szempontból kifogás alá estek. Egyik színigazgató például szakszervezeti levélpapíron formális engedélyt a­dott. Ezért tettek ellene bűnvádi feljelentést, okiratha­misítás címén. ad a. Ezek a kis "társulatok" iparszerúen űzik a színház "mesterségét". Művészetről náluk távolról sem lehet beszélni. Ezt a színházi "kalózkodást" akarja a szak­szervezet a jövőre megoldani azáltal, hogy öt V. ren­dű társulat részére színigazgatói engedély kiadását javasolja. Ipar marad továbbra is, de talán könnyeb­ben lehet ellenőrizni, ad b. Vidéki színházak kormánybiztosa helyett van a vidé­ki színészeti felügyelő. A kis társulatok kérdését mással megoldani nem lehet, csak pénzzel. Művésze­tük igen csekély, a kultúrát pedig - a szabadműve­lődési felügyelők jelentése szerint is - éppenséggel nem terjesztik. A beadvány általában nem tárgyilagos, mert nevezett fia sem kapott a jelen színi évadban koncessziót múltbeli adósságai 564

Next

/
Oldalképek
Tartalom