Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

Előadjuk még azt is, hogy az itteni szerződtetéseknél minden tag a budapesti állami színházakban kifizetésre kerülő anyagi feltételek mellett szerződött Szegedre. Tehát mindenki természetesnek tartja azt, hogy a három állami színház mindenkor egyenlő elbánásban fog részesülni. Ha ezt a megkülönböztetést a társulatnak el kell fogadni, ez olyan precedenst teremtene a jövőre vonatkozólag, mely károsan befolyásolná a szegedi színház kulturális és művészi programját azáltal, hogy több elsőrendű művész, mint a múltban is, Budapestre igyekezne. Ez a megkülönböztetés nemcsak anyagi károsodást jelentene, hanem művészi szempontból is másodrendűvé degradálná a szegedi színház tagjait. így a vidéki országos kulturális decentralizációt a teljes sikertelenség fenyegetné. Itt emelem ki a színházi zenekar működését, akik nemcsak a színházi munkát, hanem a filharmonikus, egyházzenei és más alkalmi hangversenyeken is közreműködnek, mely utóbbiak tényleges munkatöbbletet jelentenek. Azonkívül az Operaház zenekara két garnitúrából áll, így felváltva dolgoznak, míg a szegedi zenekar egy garnitúrája lát el minden zenei feladatot. A szegedi színház társulatának az a kérése, hogy automatikusan ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint a másik két állami színház. Megemlítjük, hogy az elmúlt antidemokratikus rezsim sem tett különbséget a budapesti állami színházak és a Kolozsvári Állami Nemzeti Színház között. így tehát elképzelhetetlen számunkra a mai demokratikus Magyarországban ez a méltánytalan 702