Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

folytán adódtak, ezért a prózai és operett tagozatnak állami színház követelményeihez való újjászervezése most válik lehető­vé és esedékessé... A színház zenekara, énekkara, balettkara, valamint a műsza­ki személyzet létszámával kapcsolatban az évad tapasztalatai alapján szükséges novemberi létszámapasztással szemben egy bizo­nyos helyesbítés. Ezt indokolja először az, hogy a háromtagoza­tú színház zenekara, énekkara és balettkara oly nagymértékben van igénybe véve művészileg és sajnos az állandóan bizonyos szá­zalékot kitevő betegek miatt is, hogy szolgálatát csak a telje­sítmény rovására tudja ellátni. Egy operai együttes működése és színvonala elsősorban zenekarának és énekkarának teljesítőképes­ségétől függ. Az együttes munkája az, amivel a legmagasabb szín­vonal biztosítható. A zenekar feladata az opera, operett előadások, a koncer­tek, valamint a prózai előadások kísérőzenéjének ellátása, azon­kívül ha a színház operai tagozata más városokban vendégszere­pel, Szegeden egy bizonyos részlegét hátra kell hagyni, hogy az operett és próza zenei szükséglete ellátható legyen. A zenekar­nál a kisegítők alkalmazása csupán anyagi terhet jelent, ami a hely állandó betöltésével magától megszűnik. De művészi és kul­túrális szempontból is, sőt szociális szempontból is van egy bi­zonyos határ, mely alá a zenekar létszáma nem csökkenthető: ezért az ősszel kizárólag elméleti szempontokat szem előtt tar­tó zenekari létszámapasztás helyett, valamint a jövő szükségle­teit szem előtt tartva kérjük az eredeti létszám (jelenlegi létszám 8 fő) visszaállítását. 692

Next

/
Oldalképek
Tartalom