Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

adáson részt venni, ha az új igazgató visszamenőleg kifizeti neki Kőszegi Gézával szemben fennálló, elmaradt munkabérét. Staud Géza, a szakszervezet főtitkára rámutatott ennek a követelésnek a jogtalanságára, mire a műszaki személyzet nem azonosította magát egyik szaktársuk álláspontjával. Délután 5 órakor újságírói értekezlet volt a Bikában, ahol Both Béla részletesen ismertette az összes lapok kiküldötteivel a színház átállításának jelentőségét. Az összes újságok és pártok képviselői egyhangúan helyeselték a minisztérium beavatkozását a debreceni színház ügyébe. Szombaton este Az utolsó Verebélyi lán

y című operettet néztük meg, mivel Sereghy Andor néhány színészt közelebbről akart megismerni . Vasárnap délelőtt kezdődtek el a személyes tárgyalások a színészekkel. Általában a színészek elfogadták a felajánlott új gázsikat, amelyek két részből állnak: az állami szubvenció alapján biztosított létminimumból, továbbá egy felső határból, ameddig osztalékos alapon a színház tiszta jövedelméből részesül a színész. Néhányan, Solti Bertalan, Inke László nem voltak hajlandók új megállapodást kötni, és ragaszkodtak a Kőszegi-féle szerződésben megállapított gázsikhoz. Ezek alapján Sereghy Andor nem tudta őket alkalmazni. Turcsy Gitta még a tárgyalástól is elzárkózott, azon az alapon, hogy Kőszegi Gézával azonosítja magát. Vasárnap délután az előadás előtt fél órával kis zavar támadt, mert a társulatnál új alkalmazást nem nyerő tagok közül azzal a kívánsággal léptek az igazgató elé, hogy csak abban az 659