Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

társulat egyre fokozódó nyomorához vezet, másfelől kétségtelenül biztosítja a silány operett egyeduralmát a nagymúltú debreceni színpadon. A magam részéről a radikálisabb eljárás mellett vagyok. Főként pedig elkerülhetetlennek tartom a debreceni színház államosítását, az őszi évaddal kezdődően. Ha a mostani 200 000 Ft szubvenció helyett 700 000 Ft-ot szánunk a debreceni színházra, s ehhez az összeghez csatoljuk a továbbra is rendelkezésünkre álló 100 000 Ft városi szubvenciót, akkor egy zavartalan biztonsággal működő, kitűnő vidéki színházat teremtettünk, amelynek prózai és operett-tagozatához a kéthavonként egyheti időtartamban vendégszereplő szegedi színház adná meg az operai kiegészítést . Elkerülhetetlennek látom a pécsi színház hasonló méretű államosítását is, de ha mind a két színház államosítása nem lenne egyszerre lehetséges, a debrecenit tartom fontosabbnak. Kardos s. k. Tisztázat UMKL XIX-I-l-i-213545-1948. A feljegyzést Bóka László az alábbi megjegyzéssel küldte meg a miniszternek. "A VII. főosztály jelentését tisztelettel felterjesztem. Nézetem szerint a koncessziót meg kell vonni Kőszegitől, utódját a Művészeti Tanács, a Színész Szakszervezet javaslata alapján, egy szűkebb körű szakértői bizottság meghallgatása után (Hont, Major, Both, Tóth Aladár) a Miniszter úr jelölné ki." Ortutay Gyula miniszter kézírásos megjegyzése: "Jóváhagyom, 1/27. 0. Gy." 655