Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

182. Budapest, 1946. október 30. A VKM MŰVÉSZETI ÜGYOSZTÁLYÁNAK BELSŐ FELJEGYZÉSE A MAGYAR SZÍNHÁZI ÉLET VÁLSÁGOS HELYZETÉRŐL ÉS A FELADATOKRÓL. A magyar színházi élet válságba jutott. Míg az inflációs idők a színházak számára viszonylagos fellendülést hoztak, a stabilizáció igen nehéz helyzetet teremtett a színház vonalán. Az aránylag magas személyi és dologi kiadásokat a színigazgatók nem tudják fedezni a nézőtéri bevételekből. Ennek egyik oka az, hogy a kalkulációt a magasfokú látogatottságra kellett felépíteni, s így a normális 40 %-os kalkuláció (amely a színházak teljes bevételi lehetőségének 40 ®ó-át veszi alapul) helyett 50, 60, 70 h-va kellett kalkulálni. A pénzszűke miatt a látogatottság 40 %-nak is messze alatta marad, az eredmény: a színigazgatók tőkéjüket költik, és néhány hónapon belül valamennyien fizetésképtelenné válnak. E súlyos gazdasági probléma természetesen művészeti következményekkel is jár, a színigazgatók a fővárosban is kénytelenek az alacsonyabb igényekhez leszállni, ho^y a nézőtér ne maradjon teljesen üres. A vidéki színészet munkájának egyik legfontosabb akadálya az általános helyiséghiány, illetőleg az a körülmény, hogy a színjátszásra alkalmas helyiségeket, beleértve a kifejezetten színház céljára készült épületeket is, a pártok tulajdonában lévő mozik foglalják el. Ugyancsak a pártok és a demokratikus 498