Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

de ellátta az állami és nem állami színházak felügyeletét is. A színházak államosítása előtt külön érdekvédelmi szervezete volt a budapesti és a vidéki színigazgatóknak (Budapesti Színigazgatók Szabadszervezete, Vidéki Színigazgatók Egyesülete) és a magyar színpadi szerzőknek, a színpadi művek kiadásával foglalkozó magánkiadóknak (Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, Magyar Színpadi Kiadók Szindikátusa). A Színművészeti- és Filmművészeti Kamara megszűnt, helyébe a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete lépett. Első feladata volt - a kormányzat törekvéseivel egyetértésben - a magyar színjátszás stabilizálása, a színészek munkafeltételeinek biztosítása, és egy új színészi jogrendszer kialakítása. Ruhával, cipővel, élelmiszerrel látta el a színészeket, a színházi dolgozók bérét és jogait szabályozó 12 hónapos kollektív szerződéseket kötött a munkáltatókkal, gazdasági és érdekvédelmi szempontból véleményezési jogot gyakorolt a színigazgatói engedélyek kiadásában. Szakmai-művészeti szempontból a véleményezést az 1946 júliusában létrehozott Magyar Művészeti Tanács gyakorolta az 1950 februárjában bekövetkezett megszűnéséig. A Tanács hét szaktaná2 csa között helyet kapott a Színművészeti Szaktanács is. Minden szaktanács hét tagból állt. A tagokat az illető művészeti ág legkiválóbb képviselőiből kellett megválasztani. A Magyar Művészeti Tanács elnökévé Kodály Zoltánt választották. A színművészeti szaktanácsnak többek között tagja volt - a dokumentumok tanúsága szerint - Major Tamás, Both Béla, Hont Ferenc. A Művészeti Tanács feladata szerint javaslatokat dolgozott ki,