Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

nem vehet részt a társulat első ülésén. Felkéri a tagokat, vegyenek példát a hatalmas Szovjetunió művészeiről, és az MDP vezetésével valósítsák meg a Belvárosi Színház pártos programját. Ezután Szendrő József bemutatkozik, mint Simon Zsuzsa betegsége miatt a színház helyettes művészeti vezetője. Az MDP kitüntető figyelemmel fordul a kultúra frontja felé, mert ez a biztosítéka annak, hogy csak azok maradhatnak a helyükön, akik munkájukat jól és felelősségteljesen végzik a szocialista társadalom felépítése érdekében. Kettőzött felelősségtudattal kezd munkához, hogy eleget tegyen a beléje helyezett bizalomnak. A művészi munkát ezentúl még komolyabban kell venni, a kapitalista pénzhajhászást a szocialista munkaerkölcs fogja felváltani a színház területén is. Sztaniszlavszki szellemében, a színházat tartsa mindenki a legfontosabbnak: film és rádió szereplések nem zavarhatják a színház munkáját. A színházi munkaidőn túl örömmel vesszük tagjaink foglalkoztatását. A szocialista társadalom meg fogja valósítani az olyan művészek tömegét, akik pletyka, intrika, polgári előítéletek nélkül harcos szellemben küzdenek a művészet fegyverével. Aki saját személyében nem változik így át, kihullik sorainkból. A sztárrendszert felszámoljuk, igyekezni fogunk, hogy a színház minden művésze fogas feladathoz jusson. Akik később kapnak nagyobb feladatot, ne türelmetlenkedjenek. Szerénységre .oktat .bennünket á szocialista realizmus, amely Zsdánov szerint nem stílus, hanem művészeti és emberi magatartás. Dobroljubov esztétikája a művészetet az emberiség szabadságvágyának és elengedhetetlen mozzanatának nevezi. Példaképpen álljon előttünk a világ szellemi frontjának 466