Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

hogy kétféleképpen használható társulatot szervezzek meg. Ez irányú javaslataimat a minisztérium annak idején nem fogadta el. Mint alaptervezetemben előadtam: semmi értelmét nem látom, hogy a rutinban elkoptatott énekművészekkel kíséreljük meg a szocialista daléneklést kifejleszteni. Csírázó újhoz kell nyulnunk ebben a tekintetben is, és itt egy konkrét kérést terjesztek a Minisztérium t. Főosztálya elé. A Színművészeti Főiskola másodéves növendéke Bán Klári; azt kérem a t. Főosztálytól, hogy Bán Klári kivételesen az esztrád műsorban 2-3 énekszámot elénekelhessen. Tekintettel arra, hogy ennek a próbái az iskolai tanulmányaihoz igazodhatnak, maga az előadás pedig néhány percig tart csak, tanulmányai tekintetében ez számára semmi hátrányt nem fog jelenteni. Nevezett ügyes színjátszó képességű, kitűnő hangú és előnyös megjelenésű fiatal leány, és szakértők véleménye szerint több tucat meghallgatott közül erre a munkára a legjobban alkalmas. d) Véleményem szerint az esztrád műsort egy kifogástalan énekkórus és kifogástalan tánckórus nélkül lehetetlenség ma megcsinálni. A kollektív éneklés és a kollektív tánc a Szovjetunió példája szerint is a jó esztrád műsor elengedhetetlen feltétele. A Vidám Színháznak nincs módjában, hogy tánc- és énekkart szervezzen. Ehhez összeszokott együttes kell, amely az új számokat a Vidám Színház esztrád műsora számára betanulja. Amennyiben t. Főosztály Sárai Tibor elvtárssal és Ortutay Zsuzsa elvtársnővel történő megbeszélések értelmében lehetőséget tud nyújtani megfelelő kórusok és tánckarok alkalmazására, úgy az esztrád műsor 454