Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

alkalmat ad arra, hogy megmutassa a polgár ragaszkodását a ranghoz, a pénzhez és ezen túl azt, hogy a polgári társadalom lehetetlenné tesz minden őszinte, igaz, szép emberi törekvést. Az orvosokon keresztül Moliere rámutat kora tudósainak elzárkózására a valóságtól, az újítástól való félelem áltudományos, reakciós állásfoglalására. Gömböc úr a nemesi pöffeszkedés, a korlátoltság példaképe. A fiatalság vágya mégis megvalósul. Az a megoldás, ahogy a szépre, igazra való törekvés csatát nyer, a darab legnagyobb érdeme. Nem valami felsőbb hatalom, vagy véletlen jóvoltából, mint ahogy az Moliere más darabjaiban előfordul, hanem a népi alakok segítségével, az igaz ügy mellé állásával. Ebben a darabban nem szájtáti sokaság a nép, hanem a cselekmény részese, előbbre vivője és a problémák megoldója. Nemcsak véleményét mondja el a lejátszódó eseményről, hanem akcióba lép, és az igaz ügyet, a szerelmesek megérdemelt egymásratalálását segíti diadalra. Nyilvánvaló, hogy a két szerelmes ügye közös ügy a nép ügyével, mert ugyanakkor harc a maradiság, a korlátoltság és a polgári kapzsiság ellen. A fiatalok küzdelmének, boldogság utáni vágyának hitelessége és szépsége épp abban áll, hogy teljesülését a nép rokonszenve biztosítja. Úgy érzem, hogy Moliere Gömböc ú

r című darabjának bemutatása közelebb visz egy lépéssel a polgári társadalom leleplezése felé, és ugyanakkor felhívja a figyelmet a maradiság, a polgári hagyományok és az áltudományosság elleni harc szükségessé gére. Szilágyi Albert ösztöndíjas dramaturg 445